Moskát Anita: A hazugság tézisei
Fülszöveg:
Mi történik, ha belenézel a fekete monitorba? Hogyan őrzik meg a hátországban maradó családtagjaikat a háborúba vonuló katonák? Milyen, ha a halott apa tudata az okosház rendszerébe költözik? Hazugságokból felépülő életek és világok jelennek meg ebben a novelláskötetben: fizikai törvényeket szerződésekkel manipuláló jogászok, fénylő istengyereket váró leányanyák, áldozatot követelő tavak és hazugságokból városokat emelő építészek. Moskát Anita olyan, mint a kötet kisregényének szerződéskötője: pontosan ismeri a valóságot, hogy aztán a paraméterek átírásával új valóságokat hozzon létre. Első regénye 2014-ben jelent meg, és az eltelt évek alatt a magyar fantasztikus irodalom egyik legeredetibb és legizgalmasabb írójává vált. A Horgonyhely, majd a Zsoldos Péter-díjat nyert Irha és bőr c. regényei mellett számos novellája jelent meg antológiákban, zsáner- és szépirodalmi magazinokban. A hazugság tézisei ezek legjobbjaiból és új írásokból válogat.
Moskát Anita az egyik kedvenc íróm, akinek minden könyvét szeretném elolvasni, hiszen olyan elképesztő regényeket írt, mint az Irha és a bőr, illetve a nagy kedvencem, a Horgonyhely. A hazugság tézisei 2022-ben, a Könyvhétre jelent meg, és a szerző első novelláskötete, mely kilenc novellát és egy kisregényt foglal magába.
Bár igazság szerint a novella nem igazán az én műfajom, ez a kötet nem okozott csalódást, mert elképesztő történetek kaptak benne helyet: minden novella erős csattanót kapott, és hihetetlen módon Moskát Anita a legrövidebb történetben is fel tudott építeni egy világot, méghozzá olyat, amely egyszerre váltott ki csodálatot és szörnyülködést belőlem. Mindegyik történet nagyon erős tanulságot vagy mondanivalót hordozott, ami ugyan elgondolkoztatott, viszont meg is nehezítette az olvasást. Egy biztos: ha A hazugság téziseit szeretnéd olvasni, akkor szánj időt a történetek befogadására.
Mivel nekem a regények komfortosabb olvasmányok, így természetes, hogy a kötetben található, közel 200 oldalas kisregény lett az abszolút kedvencem. A Szerződési szabadság egy olyan világban játszódik, ahol létezik a varázslat, ám azt szerződésekhez kötik: csak akkor változtatható meg a valóság, ha mindkét fél beleegyezik, és az állam hitelesíti a szerződést. Ez az elsőre kiábrándítónak tűnő ötlet valójában rengeteg potenciált rejt, ugyanis a szerződések tökéletes eszközei az elnyomásnak, valamint rengeteg jogi csavart és kiskaput rejtenek. Gavin, a történet főhőse egy nagy hatalmú állami szerződéskötő, akinek nagy felelősség nyomja a vállát, miközben lassan arra is rádöbben, hogy a szerződések, amelyeknek úgy élvezi a megírását, nem mindig segítik a világot. Gavin épp ettől lesz nagyon izgalmas és sokoldalú karakter, akinek ráadásul ott a családja is, akiket védelmeznie kell – a munkája gyümölcsétől éppen úgy, mint az ellenségtől.
A Szerződési szabadság tehát nagy kedvencem lett, a legkatartikusabb olvasmány azonban mégsem ez lett, hanem a Fekete monitor, mely egy különleges lapozgatós történet, ahol az olvasó maga dönt arról, hogy hogyan cselekszik. A novella nem a bonyolultsága miatt tett rám nagy hatást, hanem épp amiatt, hogy milyen egyszerű. Tulajdonképpen már nem is igazán fantasy, olyan közel jár a valóságunkhoz, és számomra ez nagyon rémisztő volt. Az összes írás közül ez gondolkoztatott el a leginkább a mindennapok rutinjáról, a döntési szabadságról, és úgy egészében, az élet értelméről. Biztos, hogy ezt a történetet még sokáig nem fogom kiverni a fejemből, és meg fogom mutatni néhány ismerősömnek is.
Volt még néhány novella, amit muszáj kiemelnem: az egyik A gyertya a magasban tündöklő nap, amelynek a megoldására egyáltalán nem számítottam, és így nagyon meglepett, sőt, elborzasztott, de mindenképp nagy hatást váltott ki belőlem. Egy másik nagyon erős történet a Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszerebe, mely lényegében már inkább horror, mint fantasy, és a filmen látom, akkor biztosan nem merek odanézni, de így is félve olvastam, mert a szerző remekül építkezik: ebben a novellában végig érezhető, hogy valami szörnyű fog kiderülni a végén, és egyre gyűlnek a furcsaságok. A harmadik kimagasló novella szerintem az Istenanyák volt, mely egy olyan világban játszódik, ahol a nők némi kiváltság ellenében világra hozzák az istenek gyermekeit. Azt persze nem tudják, hogy melyik isten gyermekét várják, így a történet a rövid terjedelme ellenére is több meglepetést tartogat.
Összességében Moskát Anita novelláskötete talán a legjobb ilyen jellegű gyűjtemény, amit valaha olvastam, és még azok a novellák is kiemelkedőek voltak, amiket végül nem emeltem ki a legjobbak közé. Szeretem, hogy a szerző ennyire egyedi ötleteket tud hozni, és minden szavának jelentősége van, hozzáad valamit az egészhez. Ha szereted a komolyabb, inkább már a weird fantasy és a horror műfajához közelítő történeteket, akkor A hazugság tézisei kihagyhatatlan olvasmány a számodra is.
Értékelés: