Szeptemberi összegzés – 2024

Idén a szeptembert már nagy izgalommal vártam, és szinte azonnal őszi hangulatba kerültem, amint a hőmérséklet 30 fok alá csökkent: kitettem az őszi dekorációkat, halloweeni körmöt csináltattam, és már legalább négyszer ittam pumpkin spice lattét is, nem beszélve a bekuckózós sorozatozásról, ami a szeptemberem legfőbb szabadidős elfoglaltsága volt. Az olvasásomra azonban sajnos rányomta a bélyegét az, hogy a hónap máodik felében sikerült egy olyan kötetet kifognom, amellyel nagyon lassan és nehezen haladtam – meglepő módon ez épp a Kisasszonyok volt, amiről pedig rengeteg jót hallottam már. Így szeptemberben összesen 4 kötetet sikerült elolvasnom. De haladjunk sorban!

---

Julia Quinn: A herceg és én

A ​regény alapján készült sorozat 2020 decemberétől látható a Netflixen.

Létezik-e nagyobb kihívás a londoni előkelő társaság ambiciózus anyái számára, mint egy nőtlen herceg, akihez lányukat örömest feleségül adnák?

Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat.

Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete felragyogása bizonyosan azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni…

A Bridgerton család sorozat számomra mindig is nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtott, épp ezért jó ideje szerettem volna már megpróbálkozni a könyvekkel is. A herceg és én Daphne történetét meséli el, amely nagy vonalakban megegyezik a sorozat első évadával, ugyanakkor mégis nagyon mást adott nekem. A könyvben ugyanis nincs nagy jelentősége a mellékszereplőknek, a fő történetszál viszont sokkal humorosabb, Daphe pedig egy sokkal talpraesettebb, okosabb lány, mint azt a sorozat alapján gondoltam. Összességében tehát nekem nagyon pozitív csalódás volt a könyv, és mindenképpen folytatni fogom a sorozatot.

Kevin Panetta: Bloom – Szikra

Mindig van egy szerető társ, aki segít a bajban.

Az érettségi után Ari alig várja, hogy végre a nagyvárosba költözhessen az atommenő bandájával – csak előbb meg kell győznie az édesapját, hogy nélküle is tud boldogulni a nehéz helyzetben lévő családi pékségükben. Ari kis korában imádott ott dolgozni, de most már nem tudja elképzelni, hogy egész életét kelő tészták és forró sütők között töltse. Ám miközben új munkatársat keres, aki átveheti a helyét, összetalálkozik Hectorral, egy barátságos sráccal, aki épp annyira lelkesedik a sütés iránt, amennyire azt Ari már a háta közepére sem kívánja. Ahogy a piruló zsemlék közt egyre szorosabbra fonódik a kapcsolatuk, lehet, hogy szerelem sül ki a dologból… már ha Ari el nem ront mindent.

Dobd fel vele a napod!

Ha szeretitek a Heartstopper képregényeket, akkor a Bloom – Szikra is jó választás lehet egy kellemes estéhez, különösen akkor, ha egy igazán cozy olvasmányra vágytok. A Bloom ugyanakkor sok egyéb meglepetést is tartogat: többek között egy erős gasztro vonalat, amely megmutatja a közös sütés, és az ételkészítés csodáját. A könyvről hamarosan jön egy bővebb értékelés is a blogomra, nyereményjátékkal.

Charmaine Wilkerson: Fekete torta

Egy ​titkos recept.

Eleanor Bennett rejtélyes örökséget hagy két gyermeke, Byron és Benny számára: egy réges-régi családi recept alapján készült fekete tortát és egy hangfelvételt. Eleanor az üzenetben megosztja felkavaró történetét egy önfejű, fiatal úszónőről, aki egy gyilkosság rá vetülő gyanúja miatt megszökik az otthonát jelentő szigetről. Az anya szívszorító története fokozatosan bontakozik ki a könyv lapjain: olyan titkok kerülnek napvilágra, melyeket Eleanor élete végéig rejtegetett. Egy rég elveszett gyermek körüli rejtély pedig felforgatja mindazt, amit a testvérek tudni véltek származásukról és magukról.

Lehet-e Byron és Benny újra szoros szövetségese egymásnak? Össze tudják-e rakni anyjuk valódi történetét, és teljesíthetik-e utolsó kérését, miszerint „osszátok meg a tortát, amikor eljön az ideje”? Vagy elveszettebbnek érzik magukat, mint valaha?

Charmaine Wilkerson debütáló regénye arról, hogy az árulások, titkok, emlékek, sőt nevek öröklése hogyan alakíthatja a kapcsolatokat és a történelmet. A hangulatos és gyönyörűen megírt történet rendkívüli utazás egy család életén keresztül, amelyet örökre megváltoztattak a matriarcha döntései.

Fedezd fel a titkait!

A Fekete torta egy nagyon könnyen olvasható, de fontos kérdésekkel is foglalkozó, különleges családregény, mely egyszerre több generáció történetét meséli el. A címadó fekete torta egy jamaicai édesség, amely nagyon fontos szerepet kap a történetben, és egyszerre szimbolizálja a hagyományokat, és a sokszor nagyon különbözően gondolkozó generációk között kapcsot. A regényről itt írtam bővebb értékelést.

Louisa May Alcott: Kisasszonyok

A March család négy lánya – Meg, Jo, Beth és Amy – számára nehéz idők járnak. Édesapjuk az amerikai polgárháborúban szolgál, anyjuk otthon igyekszik elfogadható életet teremteni. Sok megpróbáltatást és jó pár örömteli fordulatot végigélve, a lányokból igazi kisasszonyok válnak a történet végére.

Sok éve a várólistámon volt már a Kisasszonyok, amelyről szinte csak jókat hallottam eddig, és egy kellemes ki őszi olvasmánynak gondoltam – nem véletlenül választottam épp szeptemberben. Korábban már láttam a regényből készült filmet, és őszintén szólva az nem nyűgözött le teljesen, de biztos voltam benne, hogy a regénnyel ez majd másként lesz. Meg sem fordult a fejemben, hogy ez a rövidke könyv ennyire nehezen fog csúszni. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy szinte novellaszerűen szétágazó fejezetekből épült fel, de ennél is nagyobb gond, hogy számomra rettentően didaktikus volt, és sokszor émelyítően ájtatosnak éreztem. Hiszek abban, hogy az ember igenis kiélheti a szomorúságát, és nem kell mindig tökéletesnek tűnnünk – ez a könyv azonban szerintem pont ennek az ellenkezőjéről szólt. Az biztos, hogy mostanában nem fogom elolvasni a folytatást.

Szeptemberben elolvasott könyvek száma: 4
Elolvasott oldalak száma: 1394

Annak ellenére, hogy a hónapom egy nem igazán jó olvasmánnyal zárult, nem vagyok csalódott, a szeptemberi Könyvfesztivál ugyanis nagyon meghozta a kedvem az olvasáshoz – már el is kezdtem olvasni az első óriási kötetet, amelyet erre a hónapra tervezek, és még sok másik könyvem is van, amelyet nagyon szeretnék mielőbb kézbe venni.

Ha szeretnétek még több értékelést és könyvajánlót olvasni, akkor kövessetek a közösségi médiában, Facebookon vagy Instagramon.