Júniusi összegzés – 2025

El sem hiszem, hogy máris véget ért a június, és vele együtt nemcsak a nyár első hónapja, hanem az év első fele is eltelt. A hűvös május után ez a hónap igazi kánikulát hozott, és teljes erővel berobbant a nyár, amit szerencsére meg tudtam ünnepelni néhány szabadtéri programmal – sütögetéssel, medencézéssel, kirándulással. És akkor még nem is beszéltem a Könyvhétről, amelyről természetesen idén sem maradtam le, bár nekem mostanság már nem a nagy költekezésről, hanem inkább a barátokkal való találkozásról szól ez az alkalom. Azért persze sikerült egy kis pénzt is elköltenem…

Részben a könyves esemény motivációjának, részben a hónap végén érkező, a lakásba űző forróságnak köszönhető, hogy ebben a hónapban egészen sokat olvastam: összesen 10 könyvet tudtam befejezni – bár hozzáteszem, ebben a számban néhány képregény is van. Lássuk, melyek voltak ezek!

---

Bree Paulsen: Garlic and the Witch

Bree Paulsen bátor kis főhőse, Garlic, visszatér ebben a bájosan illusztrált kötetben, amely a Garlic and the Vampire folytatása, és egy újabb történetet mesél el a barátságról, varázslatról és önfelfedezésről.
Garlic imádja a Agnes boszrkánnyal, Carrottal és új barátjával, a Gróffal tölteni az időt, aki inkább a zöldségemberek falujának elragadó szomszédja, mint ijesztő vámpír. Ám hiába próbál Agnes házilag vegetáriánus vérpótlót főzni a Grófnak, a leginkább szükséges hozzávalót csak a varázslatos piacon találja meg, messze a völgytől.
Mielőtt észbe kapna, Garlic seprűnyéllel a kezében, idegesen készülődik az útra.
De Garlic egy másik változást is átél – úgy tűnik, ujjról ujjra fokozatosan emberré válik. Agnes biztosítja őt arról, hogy ez a kerti varázslat normális következménye, de Garlic nem biztos benne, hogy készen áll egy ilyen nagy változásra. Elvégre a változások ijesztőek… és mi van, ha mégsem akar ember lenni?

(A fülszöveg saját fordítás.)

Imádom ezt a cuki képregényt – ahogy az első részt, úgy ezt is nagyon élveztem olvasni. A rajzolás szerintem eszméletlenül szép, a karakterek nagyon aranyosak, a könyv üzenete pedig szívet melengető. Talán ezt a részt még jobban szerettem, mint az elsőt, pedig az is egyértelműen megnyert magának. Ne számítsatok elképesztően nagy, kalandos történetre, de ha valami igazán cozyt és aranyosat szeretnétek olvasni, akkor ez a képregénysorozat tökéletes választás.

Annalisa Strada: Két ​rózsaszín csík

Perla élete olyan, mint a legtöbb 16 éves lányé. Iskolába jár, sportol, ábrándozik, és barátnőjével, Allegrával megosztja minden titkát. Ami hiányzik az életéből: a szerelem. Bár óvodás kora óta tetszik neki a suli egyik legmenőbb sráca, Cesare, úgy tűnik, nála nincs esélye.
A két fiatalt azonban egy buliban mégis elragadja a hév, és váratlanul megtörténik, ami elképzelhetetlennek tűnt: összejönnek egy éjszakára. A lány azonban nem sokkal később rájön, hogy terhes…
Kire számíthat ebben a helyzetben egy kamasz? Merre induljon? Kinek mondja el, mi történt? És persze a legfontosabb: vállalja-e az anyaságot Perla?

Ezt a regényt a Líra raktárvásárán szereztem be, és ez volt az a kötet a pakkból, amely a legjobban piszkálta a fantáziámat. A történet főszereplője egy gimnazista lány, aki véletlenül teherbe esik egy egy éjszakás kaland nyomán – a regényben pedig azt követhetjük, hogy mit kezd ezzel a helyzettel. Voltak érdekes momentumok, és sok fontos dologról szó esett, mind a gyerek megtartása, mind az elvetetése mellett merültek fel érvek, bár igazán mélyre nem ástunk a témában. Az ötlet jó volt, de egy kicsit rövidnek éreztem ezt a kötetet ahhoz, hogy igazán mélyen elmerülhessünk a témában. Az edukáció nagyon erősen megjelent a könyvben, de úgy érzem, hogy tulajdonképpen ez is volt a cél.

Maja Lunde: A ​méhek története

Anglia, ​1852: William, a biológus és vetőmag-kereskedő hetek óta az ágyat nyomja. Úgy érzi, kutatóként kudarcot vallott, mentora elfordult tőle, és boltja is üresen áll. Ekkor azonban eszébe jut valami, ami talán mindent megváltoztat…
Ohio, USA, 2007: George, a méhész keményen küzd: azt szeretné, ha a tanya bővülne, és fia, Tom egyszer majd átvenné tőle. Tom viszont az újságírásról álmodik. Mígnem egy nap bekövetkezik, amit senki sem hisz el…
Kína, 2098: Tao, a munkásnő a fák kézi beporzásán dolgozik, mivel a méhek már régen eltűntek a földről. Taonak minden vágya, hogy fia, Vej-Ven számára jobb életet teremtsen. Amikor azonban a fiát rejtélyes baleset éri, egyszerre veszélyben forog minden…
Minden mindennel összefügg. Maja Lunde megrendítően mesél veszteségről és reményről, küzdelemről, kudarcról és győzelemről, valamint az emberek és a méhek közötti láthatatlan kapocsról, amelyen fajunk fennmaradása is múlhat. A fordulatos regény korunk néhány legégetőbb kérdését teszi fel: hogyan bánunk a Földdel és annak teremtményeivel? Milyen jövőt hagyunk gyermekeinkre? Mi az, amiért készek vagyunk harcolni?

A méhek története régóta a polcomon csücsül már, és most sem vettem volna a kezembe, ha nem vesz rá egy közös olvasás. Amellett, hogy ez a történet elképesztően fontos természetvédelmi kérdésekre hívja fel a figyelmet, nekem nagyon élvezetes is volt, hiszen nagyon érdekes, különböző gondolkodású embereket ismerhettünk meg a történetből. A legnagyobb hatást rám mégis a méhek évtizedeken átívelő helyzete tette rám, amelyet eddig kevéssé ismertem – ezzel egyszerre ijesztett meg, és inspirált cselekvésre ez a regény. A júniusom egyik legfontosabb olvasmánya volt, bővebb értékelés hamarosan…

Mr Tan: Ningyo

A nagy sikert aratott manga, a Jizo alkotóinak legújabb, a japán mitológiából merítő, varázslatos története!
Létezik egy sűrű rengeteg Japánban, Aokigaharában, amelyet a fák tengerének vagy az öngyilkosok erdejének is hívnak… Egy titokzatos halálesetet követően az áldozat öccse, Kai azzal a feltett szándékkal keresi fel a rossz hírű vidéket, hogy fényt derítsen testvére halálának okára. Ám ahogy egyre mélyebben hatol be a vadonba, az erdő mintha kezdene átalakulni, és a kérdések egyre csak sokasodnak. Ha meg akarja érteni, mi történt fivérével, Kainak legelőször is ki kell derítenie, mi rejtőzik az erdő mélyén.

A Jizo nagyon tetszett néhány éve, ezért már a megjelenése óta szemeztem a Ningyoval, a szerző második mangájával. Végül a Könyvhéten szereztem be, és szinte azonnal el is olvastam. A történet egy fiatal fiúról szólt, akinek a bátyja öngyilkos lett, és ő szeretne utánajárni, hogy miért tette. Ahogy a szerző korábbi könyvében, úgy itt is fontos szerepet kap a mitológia és a természetfeletti, bár szerintem ez a történet sokkal elvontabb és furcsább volt, mint a Jizo. A témák ugyanakkor fontosak, a rajzolás pedig nagyon szép, úgyhogy örültem annak, hogy végülis elolvastam a könyvet.

Bryan Lee O’Malley: Repeta

Katie ​sínen van: tehetséges fiatal konyhafőnökként már jól menő éttermet visz, és éppen a következő, még jobb hely nyitásán dolgozik. De az új éttermen mintha átok ülne, és Katie élete lassacskán romba dől.
De jó lenne ilyenkor egy második esély! Vagy több?
Katie szerencséjére egyik éjjel megjelenik egy rejtélyes lány, egyszerű utasításokkal, hogy miként is kezdheti újra a dolgokat:
1. Jegyezd fel a hibád
2. Egyél meg egy gombát
3. Feküdj le aludni
4. Kelj fel új emberként
Ennyi az egész! A rossz dolgok meg sem történtek, és Katie megpróbálhat szembemenni a jövővel, és helyrehozni, ami félrecsúszott.
Azonban egy nagy fióknyi varázsgomba birtokában ellenállhatatlan kísértést érez, hogy az életét ne csak jobbá, hanem egyenesen tökéletessé tegye. Csak hát ezt nem lenne szabad. Katie pedig hiába lázadozik a szabályok ellen, azok megsértése beláthatatlan következményekkel jár…
A világszerte hatalmas népszerűségnek örvendő Scott Pilgrim-sorozat alkotójának új története életszagú fordulataival, humorával, frissességével szintén belopta magát az olvasók szívébe.

A júniusom egyik fénypontja volt a Repeta, amelyet szintén a Könyvhéten vettem meg. Ez a képregény nagyon régóta volt a várólistámon, így hát nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy nagyon kedvezményes áron megvásároljam. És csak akkor jöttem rá, hogy milyen jó döntés volt megvenni, amikor elkezdtem olvasni a könyvet. Ez a képregény egyszerre foglalkozik fontos kérdésekkel és figurázza ki a mindennapi élet furcsa helyzeteit. Imádtam a humorát, és még ennél is jobban szerettem a főszereplőt, Katie-t, aki mindent megtesz, hogy tökéletes életet varázsoljon magának – végülis mi baj lehet ebből?

Guillaume Musso: Valaki ​más

„Három ​igazság van: az én igazságom, a te igazságod és az igazság.”

Cannes partjainál, egy jacht fedélzetén vérbe fagyva találnak rá a milliárdos olasz család örökösnőjére, aki később a kórházban belehal sérüléseibe. Vajon kinek állt érdekében megölni Orianát?
Négyen mondják el a maguk verzióját: Adrien, az áldozat férje, a vonzó és titokzatos jazz-zongorista; a megfoghatatlan Adele, a férj fiatal szeretője; Justine, a nyomozással megbízott rendőrnő és Oriana, aki az olvasó elé tárja élete utolsó heteinek megrázó pillanatait.
Senki sem hazudik. De az igazságaik cseppet sem hasonlítanak egymásra…
Musso legújabb regénye lenyűgöző és merészen kiszámíthatatlan pszichológiai thriller.

Szintén egy közös olvasás volt az oka, hogy elolvastam Musso egyik legújabb könyvét, a Valaki mást. A szerzőtől eddig két regényt olvastam, és mindegyik kellemes élményként ragadt meg az emlékezetemben. És bár a Valaki más is egy gyorsan olvasható, jó tempójú, izgalmas történet volt, a végkifejlet számomra hagyott maga után némi kívánnivalót. Így aztán a szerzőtől én nem ezt a könyvet ajánlanám, sokkal inkább Az éjszaka és a lánykát.

Samantha Shannon: A ​lázadás dala

A Csontszüret-sorozat új kötetében vakmerő lázadók állnak szemben egy legyőzhetetlennek tűnő hatalommal.
A Rózsakoronáért vívott ádáz csatát követően Paige Mahoney a londoni látók szindikátusának alkirálynője lett. Nem egyszerű a bűnbandából hadsereget kovácsolni és a lázadó refaitákkal kötött szövetséget fenntartani, ráadásul bosszúszomjas ellenségei továbbra is vadásznak Paige-re.
Arcturus Mesarthimmal, egykori ellenségével ugyan javul kapcsolata, de ez is veszélyt hordoz: ha kiderülne, hogy beszélnek egymással, a szindikátus biztosan elveszítené a Ranten támogatását.
A Scion kiterjeszti az érzékelőpajzs használatát, ami megpecsételi a látnokok sorsát. Minden áskálódást félre kell tenni. Paige versenyt fut az idővel, hogy uralmát vérbe ne fojthassák.
Lenyűgöző történet bátorságról és ellenállásról, olyan hősökről, akik nem ismernek lehetetlent.

A Csontszüret-sorozat a szerző által átdolgozva és kibővítve jelenik meg.

Nem egészen egy év kezdtem el a Csontszüret-sorozatot Samantha Shannontól, és a Next21 jóvoltából már a történetfolyam harmadik részét olvashattam ebben a hónapban. Nagyon élvezem ezt az utazást, még ha a harmadik részt kicsivel gyengébbnek is éreztem, mint a korábbiakat. Paige ebben a kötetben már alkirálynőként tűnik fel, ám a forradalom kirobbantása sajnos nem olyan egyszerű – különösen úgy, hogy újabb veszély fenyegeti a látókat. Ebben a részben azonban Paige bármihez nyúl, mindent tönkretesz, és fejjel fut a falnak, ami egy után már kicsit kiábrándító volt. A világ azonban még mindig a szívem csücske, így most is élveztem, hogy még többet tudhatok meg róla.

A. T. Qureshi: The ​Baby Dragon Cafe

Amikor Saphira megnyitja kávézóját, ahol a sárkánybébiket is szívesen látja, nem számít arra, hogy milyen nehéz lesz a tüzet égve tartani. A fiatal sárkányvendégek ugyanis folyton elhamvasztják a bútorokat, így a kávézó forgalma nem fedezi a lány összes költségét.
A helyi szívtipró, Aiden, szenvedélye a kertészkedés, bár engedetlen sárkánybébije nagyon elvonja a figyelmét szeretett növényeiről. Saphira kávézója azonban ötletet ad neki – megkéri a lányt, hogy képezze ki a sárkányát, ő pedig fizet neki annyit, amennyi fedezi a kávézó költségeit.
Tudják, hogy ők a válasz egymás problémáira, de a vidám természetű Saphira és a gyönyörű, de morcos Aiden nem is különbözhetnének jobban egymástól. Vajon megtalálják a módját, hogy együtt dolgozzanak – és talán még a saját tüzüket is fellobbantsák?

(A fülszöveg saját fordítás.)

Egy hosszú-hosszú olvasmány volt ebben a hónapban a The Baby Dragon Cafe, amely nemcsak amiatt húzódott végig szinte az egész hónapon, mert angol nyelvű, hanem azért is, mert nem kötött le eléggé, és így nagyon nehezen haladtam vele. Őszintén szólva, ha ezt a regényt nem Londonból hoztam volna, valószínűleg félbehagyom. Mostanság ugyanis már nem annyira szeretem a romantikus könyveket, sokkal jobban szerettem volna a fantasy szálról olvasni. Viszont ha szereted a romantikus történeteket, ahol a szereplők hosszan epekednek egymás után, akkor érdemes lehet egy próbát tenned a könyvvel – B2-es szinttel szerintem már olvasható, de magyarul is megjelenik elvileg hamarosan.

P. Djèlí Clark: A ​015-ös villamos kísértete

1912-t ​írunk. Kairó a világ egyik legfejlettebb városa, felhőkarcolói között függőpályás villamosok suhannak, Alexandria, Luxor és más, távolabbi helyek mágikus léghajókon érhetőek el, az életet bádogrobot szolgák teszik kényelmesebbé. A varázslat a dzsinneken keresztül beragyogja a mindennapi életet, de vajon a társadalmi változások képesek-e követni a robbanásszerű technikai és kulturális fejlődést?
Ebbe a káprázatos világba csöppenünk bele, amikor az Alkímia, Bűbáj és Természetfeletti Valóság Minisztériumának két ügynökét, Hamed Nasrt és zöldfülű társát, Onsi Youssefet egy kísértethez riasztják. Az ügy hétköznapi megszállásnak tűnik, ám kiderül, hogy a tett helyszíne egy elvarázsolt villamos, és a kísértetnek esze ágában sincs azt elhagyni. Ahogy a két ügynök nyomozni kezd, útjukat szüfrazsettek, titkos társaságok és gondolkodó robotok keresztezik, miközben beszippantja őket a bürokratikus Kairón kívül létező rejtélyes világ. Kénytelenek versenyt futni az idővel, hogy megmentsék a várost egy ismeretlen erő okozta a katasztrófától.

A hónap utolsó olvasmánya egy random, a polcomról levett vékonyka kötet volt, amely már több mint egy éve vár olvasásra. A 015-ös villamos kísértete egy megdöbbentően jó kisregény volt, amely egy igazán érdekes világba kalauzol el minket, ahol a technológia és a mágia egymást kiegészítve létezik. Az Alkímia, Bűbáj és Természetfeletti Valóság Minisztériumának pedig az a dolga, hogy természetfeletti ügyeket oldjon meg – ezúttal egy megszállt metrókocsi problémáját. Tetszett, hogy egy picit belelátunk Kairó aktuális társadalmi helyzetébe is, hiszen éppen a nők szavazati jogáról döntenek abban a korszakban, ahol járunk. Összességében egy igazán jó kis vasárnapi olvasmányt sikerült találnom június végére.

Coco ​Wyo: Cozy Cuties

Egy lélegzetvételnyi nyugalom!
Pihenj és kapcsolj ki ezzel az imádnivaló színezőkönyvvel.
Válaszd ki a legszebb színű ceruzáidat és filceidet, és lazíts CocoWyóval!
CocoWyo világszerte meghódította a színezés felnőtt szerelmeseit ugyanúgy, mint a gyerekeket. Nem hiszed? Inspirálódj te is a www.cocowyo oldalon, és oszd meg az alkotásaidat! Engedd, hogy az egyediséged kiragyogjon! Posztoldsaját színezéseidet, és ne felejtsd el a használni a #cocowyo és a #cocowyocoloring tageket!
Nagyon várjuk, hogy lássuk a te alkotásaidat is!

Nem kimondottan könyv, de mivel a Molyra is felvittem, így itt is megemlítem: a Könyvhéten a birtokomba jutott a Menő Könyvek új színezőkönyve, a Cozy Cuties, amelyben egy csomó aranyos képet színezhetünk ki. Ez egy nagyon jó minőségű könyvecske, amelybe filccel is bátran színezhetünk, a minták pedig nagyon aranyosak, így én élvezettel kezdtem el a képek színezését.

Ez lett volna a júniusi olvasmánylistám, amely végülis egészen sokszínű és izgalmas lett. Remélem, hogy legalább ilyen jó olvasmányokkal találkozom júliusban is.

Júniusban elolvasott könyvek száma: 10
Elolvasott oldalak száma: 2460