Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal

Fülszöveg: 

A város kettészakadt. Északot a rettegett Harker-család uralja, a Déli Várost pedig a Flynn-klán. Háborújuk szó szerint szörnyeket szabadított el a világban: lényeket, amelyek mások félelmével, húsával és vérével… vagy a lelkével táplálkoznak.

Kate Harker másra se vágyik, csak hogy bebizonyíthassa apjának, a keménykezű Harker-családfőnek, hogy ugyanolyan kegyetlen, mint ő. Kate ember, de szörnyé akar válni.

August Flynn másra se vágyik, csak hogy jó ember lehessen, jószívű, mint apja, az ártatlanok védelmezője. Csakhogy egyetlen dallammal képes elragadni és elemészteni a védtelenek lelkét. August szörnyeteg, de emberré akar válni.

Egy nap lehetőséget kap, hogy segítsen: magát a nagyszájú Kate-et kell szemmel tartania, akit éppen újabb iskolából tanácsoltak el.

A háttérben azonban soha nem látott fenyegetés ébredezik. August és Kate több választásra kényszerül: hősök lesznek, vagy a sötétség oldalára állnak – barátok lesznek, vagy ellenségek. Döntésük tétje nem pusztán az életük, a város jövője is ezen áll vagy bukik.

Ha egy szóval akarnám értékelni ezt a könyvet, azt mondanám: fantasztikus! Nem csoda, hogy Victoria Schwab olyan nagy rajongótáborral büszkélkedhet, tényleg remek író. Alapvetően úgy gondolom, hogy kinőttem már a YA könyvekből, néha azonban nagyon magával tud ragadni egy-egy, mint például ebben az esetben, mert ez a könyv tényleg nagyon tetszett, szinte faltam az oldalakat. Ahhoz képest, hogy a regény elvileg a fiatalabb korosztályhoz szól, egy komolyabb fantasyként is megállná a helyét.

„Szörnyek jönnek, szörnyek járnak,
és mindenkit felzabálnak.
Corsai, Corsai, karmos árnyék,
sok-sok foggal élve rág szét.
Malchai, Malchai, eszes gonosz,
véred issza és mosolyog.
Sunai, Sunai, szén a szeme,
lelkeket lop az éneke.
Szörnyek jönnek, szörnyek járnak,
és mindenkit felzabálnak.”

A könyv alapja első látásra a Rómeo és Júlia újragondolásának tűnt, de végül nem egészen ez volt, ugyanis a romantika szinte teljesen hiányzott a könyvből. A mű első felében megismerjük a karaktereket: Kate-et, aki mindent megtenne, hogy az apjára, a kegyetlen és véres kezű Harkerre hasonlítson és egy nap a nyomába lépjen a város élén, illetve Augustot, akit Harker ellenfele, Flynn fogadott be és nevelt fel fiaként, de ő valójában nem ember, hanem egy szörny (sunai), aki a rossz emberek lelkével táplálkozik. Mindkét karakter jelleme jól kidolgozott, a tetteik mögött jól átgondolt motivációk bújnak meg, és vannak céljaik, még ha azok nem is mindig nemesek.

Mindkét szereplőre jellemző, hogy álmodoznak és hogy nehezen tudnak megbirkózni a nyers valósággal, még ha Kate nem is akarja megmutatni, hogy törékeny emberi lény. Bár Kate karaktere is nagyon érdekes volt, ahogy komoly változáson ment át, hogy megtalálja önmagát, August karaktere jobban megfogott, mert egyszerre volt egy egyszerű tini fiú, és egy mély sebekkel küszködő ember. Néhol elképesztően fájdalmas volt látni, hogy min megy keresztül.

„– Fáj – suttogta August.
– Micsoda?
– Lenni. Nem lenni. Feladni. Kitartani. Akármit csinálok, fáj.”

A regény igazából a második felében lesz letehetetlen, amikor elkezdődnek a szereplők tulajdonképpeni kalandjai. A könyvben lényegében minden van: öröm, szenvedés, fájdalom, izgalom, menekülés, több, különböző rossz fiú, különböző motivációkkal, és két hős, akik próbálják menteni az életüket – és a lelküket. De ez nem mindig egyszerű feladat! Mindenképp szót ejtenék még a világról, amit az író teremtett, ugyanis elképesztő: egy nap a bűn olyannyira olyannyira elhatalmasodik, hogy testet ölt, amivel rettegésbe és háborúba taszít egy várost. Megjelennek a szörnyek, akik önmagukban jelképeznek minden rosszat, de nem szabad elfelejteni, hogy az emberek teremtik őket a tetteikkel: sötét árnyék jelöli meg azokat, akik tetteikkel létrehozták a szörnyeket. Hát mi ez, ha nem egy metafora?

Azok, akik egy könnyen emészthető YA-regényre vágynak, és szeretik, ha a mű végére minden szépen elrendeződik, azoknak nem egy Schwab-regény való, de ha egy igazán pörgős, izgalmas, kicsit véres és ijesztő, de nagyon izgalmas regényre vágytok, akkor nagyon ajánlom az Egy kegyetlen dalt. Ez volt az első könyv, amit olvastam az írónőtől, de gyanítom, hogy nem az utolsó.

„– Mire vagy rákattanva?
August drámai sóhajjal kimondta az igazat.
– Az életre.
– Ah – ingatta a fejét Kate bánatosan. – Az halálos.
– De lassabb, mint a cigaretta.”

Értékelés: 5/5

Book trailer (a fenti vers eredetijével):