Hidasi Judit: Elveszve

Fülszöveg:

Létezik ​rosszabb rémálom egy szülő számára, mint a gyermeke elrablása? 
Dóra élete teljes és boldog volt. Szerető család vette körül, karrierje felfelé ívelt, minden tökéletes volt, amíg el nem rabolták kétéves kisfiát a játszótérről. Minden kártyavárként dől össze benne és körülötte. 
Őrült hajszába kezd és semmi más nem számít már neki, csak hogy megtalálja a fiát. Egy tapasztalt nyomozó, Puskás András és két számítógépes zseni tinédzser lesz segítségére. Az idő előrehaladtával a szálak sehova nem vezetnek, a nyomok kihűlnek, mígnem két év múlva ugyanonnan, ugyanúgy el nem tűnik egy másik gyermek is. 
A nyomozás új lendületet kap és kontinenseken át vezet egy szörnyű és váratlan végkifejletig. Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem a fia elrablása lesz Dóra legsúlyosabb és legsötétebb megpróbáltatása. 
Mire lehet képes egy anya, hogy visszakapja gyermekét? 
Hidasi Judit, a nagy sikerű Gondolatmappa című könyv szerzője ezúttal egy anya lelkének mélységeibe vezet minket. Egy szívszorító és fordulatokkal teli történet arról, hogy milyen változásokhoz és tragédiákhoz képes egy szülő alkalmazkodni azért, hogy visszaszerezze a gyermekét.

Az utóbbi időben több olyan könyvet is olvastam, ami valamilyen formában gyerekrablásról szólt, ezért is figyeltem fel Hidasi Judit új könyvére. Mindemellett kicsit szkeptikus is voltam, mert nem gyakran olvasok thrillereket és krimit, és nem is vagyok ezen műfajok igazán nagy rajongója. Ennek ellenére ezt a könyvet kifejezetten megszerettem, mert nagyon izgalmas volt, de emellett képes volt érzelmeket is mozgatni, sokszor igazán meg is hatott az Elveszve.

„Mindig is érdekelt, hogy az emberek eredendően jók-e. És mi viszi őket a rossz útra. […] Miközben írtam, rettenetesen megviselt a gondolat, hiszen Dóra, a könyvem főszereplője teljesen elveszíti a talajt a lába alól. A regény címe (Elveszve) legalább annyira vonatkozik rá, mint a gyermekére. […] Egy gyereket öt másodperc alatt el lehet vinni. Szinte észrevétlenül. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet. Egy ilyen tragédia  életeket tesz tönkre, és nagyon nehéz belőle talpra állni. Talán nem is lehet. Éjszaka, amikor dolgoztam, sokszor ültem a fiam ágya mellett és fogadkoztam, hogy én mindig ott leszek neki…”
Hidasi Dóra a könyvről

Az Elveszve főszereplője Dóra, akinek a regény kezdete előtt két évvel elrabolták a kisfiát a játszótérről. Dóra innentől fogva egyre mélyebbre zuhant, nem érdekelte többé a karriere, tönkrement a kapcsolata a férjével, és alkoholfüggővé is vált, de a kisfia megtalálásáról sosem mondott le. Az egyetlen támasza Puskás, aki iránt Dóra lassacskán gyengéd érzelmeket is táplálni kezd, azonban ez a szerelmi szál nem volt túl meggyőző számomra, mert a nő nagyon sebezhető ahhoz, hogy bárkibe belekapaszkodjon, aki hisz benne, hogy megtalálhatja a fiát (hogy komoly-e a szerelem, az valószínűleg a következő részekben derül ki). Azt viszont nagyon szerettem, hogy szinte minden karakter többsíkú, tele hibákkal és érzelmekkel.

A regényben a jelenben és a múltban játszódó fejezetek váltogatják egymást, de a múltbeli részek nem kronologikus rendben követik egymást, ehelyett össze-vissza kapunk jeleneteket Dóra, a főszereplő korábbi életéből: vannak egészen régi, akár 18 évvel korábbi emlékek, illetve csak néhány hónaposak is. Emiatt a szerkezet miatt nemcsak azután nyomozhatunk, hogy hová került Dóra gyereke, és miért vitték el, hanem lényegében a sztorit is nekünk kell összeraknunk. Bár a könyv elejét egy kicsit még nehézkesnek éreztem, hamar belejöttem, és a végére már nagyon izgultam a szereplőkért.

„Tudom, hogy soha nem leszek már ugyanaz. Nem leszek már az a nő, aki négy vagy öt évvel ezelőtt voltam.”

Ami egy kicsit kiábrándított, és ami miatt nem tudtam öt csillagot adni erre a könyvre, az a vége volt: volt egy meglepő fordulat, amit nem igazán tudtam hová tenni, (SPOILER!) egyszer csak belibbent egy szereplő, megoldott mindent, és ezzel vége is. Azonban mivel ez egy sorozatindító kötet, könnyebben elnézem neki ezt a furcsa lezárást, és bízom benne, hogy a következő részekben minden a helyére kerül. Mire a könyv véget ért, addigra pedig az is kiderült hogy miért is Aranykör a sorozat neve, bár ezzel kapcsolatban bőven maradtak titkok.

„A Duna felé néztem. Sötét volt és csendes. Millió belesuttogott fájdalomtól és titoktól mély. Elnyelte a rakparton hagyott szomorúságokat, az ott hagyott koszt, mocskot és szemetet. De elnyelte a csókokat és a suttogásokat is.
Talán elnyel minket is…”

Az Elveszve tényleg remek könyv lett, ami tele van érzelmekkel és izgalmakkal egyaránt. A szerzőnek tényleg tehetsége van a feszültségkeltéshez, és remekül tudta adagolni az információkat, ezért akik kedvelik a lélektani krimiket, amelyek azonban megmutatják a szereplők emberi oldalát is. Mindenképpen elolvasom majd a második részt is!

Értékelés: