Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója

Fülszöveg:

A VARÁZSLAT NEHEZEBB, MINT AMILYENNEK LÁTSZIK.

A tizenhárom éves Luna Hush imád mindent, ami boszorkányos. Ám hamarosan rá kell döbbennie, hogy a boszorkányság a valóságban nem olyan, mint a filmeken, könyvekben vagy kísérteties történetekben. Amikor néhány nyolcadikos gyerek piszkálni próbálja halloweenkor, valami nagyon furcsa dolog történik. Kiderül, hogy a Massachusetts állambeli Kramerville-ben évszázados boszorkánydráma játszódik. És a meglepetés: Luna családja van az egész középpontjában. Amikor a lány ereje megmutatkozik, a dolgok teljesen elszabadulnak. Befogad egy beszélő macskát, belép egy varázsnaplóba, és rejtett világot tár fel. Nemzedékekkel korábbi titkok tárulnak fel, ahogy Luna feltárja a város, családja és önmaga bonyolult örökségét.

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Emma Steinkellner Egy kis boszi naplója című képregénye. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Luna boszorkányosan jó történetét, mely szédületes kalandra invitálja az olvasót, miközben olyan fontos dologra hívja fel a figyelmet, mint az elfogadás.

Egyszerűen nem tudtam ellenállni Emma Steinkellner cuki képregényének, mely ráadásul még a Halloween hangulatához is passzol, ezért a megjelenés után azonnal magamhoz vettem a kötetet, és egy este alatt ki is olvastam azt. Oké, csak egy képregényről van szó, de elég hosszú, és hajlamos vagyok elidőzni a képek nézegetésével is, ezért mégiscsak nagy szó, hogy néhány óra alatt végeztem a történettel, melynek főszereplője Luna, a kis boszorkány. Az utóbbi időben népszerűvé váltak az olyan gyerekkönyvek – de akár regények is, – melyek olyan szereplőket állítanak be pozitív színben, akik hagyományosan nagyon is negatív szereplők. Ilyenek a boszorkányok is, akik manapság már nem annyira ijesztők vagy rosszak, ami szerintem kimondottan jó tendencia – bár nem mindenki örül neki, – mert ezek a történetek az előítéletekkel szállnak szembe. Ilyen az Egy kis boszi naplója is, mely egy nagyon aranyos és barátságos történetet mesél el, miközben tanulhatunk is belőle.

„Az 1690-es években még egyszerű volt az élet. Az emberek templomba jártak, a farmjukon dolgoztak, tüdőbajosak lettek…”

A főszereplőnk, Luna, egy tizenhároméves kislány, aki valahogy mindig kívülállónak érezte magát a társai körében – csak egy fiúval kezd összebarátkozni – és eléggé magányos. Ennek ellenére nagyon meglepődik, amikor egy váratlan, ijesztő dolog történik vele, és kiderül, hogy a lány egy régóta üldözött boszorkánycsalád legfiatalabb sarja. Luna ezzel látszólag olyan kalandba keveredik, amilyenről minden gyerek álmodik: maga mögött hagyhatná az unalmas világot és a gonosz osztálytársakat, és csatlakozhatna rokonai csodálatos világához, de gyorsan kiderül, hogy a mágia egyáltalán nem ilyen egyszerű. Nagyon tetszett, hogy ez a történet megmutatja a negatív oldalát is a dolognak, ugyanakkor nem válik kiábrándítóvá a varázsvilág sem, mindössze nagyon összetett lesz.

Luna karaktere is nagyon szimpatikus, kicsit mindenki magára ismerhet az alakjában, aki valaha is volt kiközösített. A kislány és az édesanyja kapcsolata is nagyon tanulságos, és jól megmutatja, hogy milyen is a szeretet, de tetszett, hogy ez az anyuka sem hibátlan és épp úgy hoz rossz döntéseket is, mint az összes többi szereplő. A karakterek tehát ahhoz képest, hogy egy képregényben nem feltétlenül könnyű kidolgozni őket, mind háromdimenziósak voltak, még a negatív karakternek is voltak érthető motivációi és emberi tulajdonságai. A sztorira szintén nem lehet panasz, mert pörögtek az események, és néha még egy-egy viccre is futotta a szerzőtől. Muszáj megemlítenem, hogy volt a könyvben egy nagyon pici, alig észrevehető kis LMBT-szál, mely szerintem az egyik legszívszorítóbb jelenetet eredményezte.

Érdemes beszélni egy képregény esetében a rajzokról is, melyek ebben az esetben szerintem remekül sikerültek. Minden egyes karakter egyedi kinézetet kapott, és bár senki nem testesítette meg a 21. századi európai szépségideált, mégsem voltak rondák a szereplők. A szerző nagyon jól használta ki a lehetőségeit, volt pár igazán egyedi megoldás, ráadásul már az első oldalon is képekkel találkozhattunk, ami külön öröm volt. A legjobban mégis az tetszett, ahogy a színekkel játszott a könyv: a visszaemlékezések, a varázsvilág, az otthon, és sok minden más is egyedi színvilágot kapott, ami nagyon sokat tett hozzá a könyv hangulatához.

Az Egy kis boszi naplója tehát egy nagyon szépen kidolgozott kis történet minden korosztály számára. A gyerekek egy csomó tanulságot is leszűrhetnek a történetből, mely egyaránt szól a barátságról, a szülői szeretetről, a kötelességről, az egyéniségről és a boldogság kereséséről. És mivel egy képregényről beszélünk, remek lehet a kezdő olvasók számára, akik esetleg még nem mernek belevágni egy nagyobb regénybe, mert ez a sztori nagyon gyorsan és könnyen olvasható, a képek miatt pedig még azok is könnyedén megértik, akiknek egyébként még nem tökéletes a szövegértése.

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt megrendelheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Mostani játékunk során ki másoké is lehetne a főszerep, mint a fiatal boszorkányoké? Nincs más dolgotok, mint felismerni az állomásokon látható képek segítségével az adott boszorkányt, és a nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Fontos, hogy a filmes-sorozatos karakter nevére vagyunk kíváncsiak, nem a színészére!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.