Értékelés

Margaret Atwood: Pénelopeia

Fülszöveg:

Pénelopé a házastársi hűség közismert mintaképe: húsz éven át várta haza a kalandor Odüsszeuszt, és férje leleményességéhez méltó csellel ejtette át a kérőket. De ki volt valójában ez a spártai királylány, akinek szépsége sosem volt mérhető unokanővére, Helené szépségéhez? Akit hozzáadtak egy rövid lábú, csaló ismeretlenhez, és aki alig egy évig élvezhette a házasélet örömeit, mielőtt magára hagyták egy idegen országban, tizenhat évesen, egy csecsemővel? Miből merített erőt, és kivé vált a várakozás hosszú évei alatt? Mit gondolt titokban az ő fényes Odüsszeuszáról? Valóban egy pillanatra sem gyengült el? És nekünk, olvasóknak, vajon az igazat mondja?

Atwood Pénelopéja nem elvont mitikus alak, hanem hús-vér ember: formálódó személyiség vágyakkal és félelmekkel, gyarlóságokkal és sikerekkel. A Pénelopeia a feleség, a nő szemszögéből meséli újra az európai kultúra egyik alaptörténetét, és egyben a szerző saját korának szatirikus látlelete is.


A fantasztikus Margaret Atwood, A szolgálólány meséje és más kedvencünk szerzője ezúttal az ókori görög mitológia világába kalauzol el bennünket. Úgy gondolja ugyanis, hogy Odüsszeuszt már épp elegendő ideig dicsőítettük, és most a felesége, Pénelopé is megérdemel egy saját történetet. Hallgassuk ezt meg együtt!

Margaret Atwood az egyik kedvenc íróm, így sok könyvet olvastam már tőle, de egyetlen kisregény sem volt köztük, így amikor a kezembe vettem a Pénelopeiát, őszintén meglepődtem: a kötet ugyanis kevesebb, mint 200 oldal, és nemcsak oldalszámban, de méretben is kimondottan apró. Külön kíváncsivá tett tehát, hogy Atwood mit tud alkotni, ha nem óriási könyvekről, csak egy kisregényről van szó.

A Pénelopeia egy modern kisregény és egy görög dráma mesteri keveréke, Atwood könnyed és olvasmányos stílusában. A regény két szólamból tevődik össze: az egyikben Pénelopé, Odüsszeusz felesége meséli el az életét, a másik pedig tulajdonképpen a drámákban megszokott kórus szólama, mely abból a 12 lányból tevődik össze, akiket Odüsszeusz a hazaérkezése után kivégeztetett, mert a lányok flörtöltek, sőt, egyéb dolgokat is csináltak a kérőkkel.

Őszintén bevallom, hogy ezekre a lányokra már egyáltalán nem emlékeztem az Odüsszeiából, ami jól rámutat, mennyire jelentéktelen epizódot kapott csak a haláluk. Függetlenül attól, hogy a lányok valóban beleszerettek a kérőkbe, vagy az érdekeik érvényesítésére használták őket, büntetésük mindenképp szörnyű és szükségtelen volt, csupán Odüsszeusz büszkeségének ápolását szolgálta. Érdekes módon azonban a lányok az általuk előadott dalokban nem elsősorban Odüsszeuszt hibáztatják, hanem Pénelopét, aki nem állt ki mellettük.

„Persze gyanítottam, hogy csúsztat, köntörfalaz, ravaszkodik, hogy – hogy is mondjam? – gátlástalan, de szemet hunytam. Befogtam a számat, és ha kinyitottam, a dicséretét zengtem. Nem mondtam neki ellent, nem állítottam kellemetlen kérdések elé, nem ástam mélyre. Akkoriban hepiendekre vágytam, és a hepiendeket leginkább az szolgálja, ha becsukjuk a megfelelő ajtókat, és aludni térünk az őrjöngések idején.”

Pénelopé szólama még a kivégzett lányokénál is érdekesebb. A nő, akit jórészt csak Odüsszeusz feleségeként ismerünk, több mint ezer évet vár azzal, hogy a saját szemszögéből is elmondja a történetét, és csak most, a 21. században, az alvilágból mondja el a történetét. A történetet egy nőről, akinek tulajdonképpen nem sok választása volt, és aki mindennek ellenére mégis vonzódott az eszes férjéhez, akihez egyébként ő maga is felért furfangban.

„Tudom, hogy a céljuk nem én vagyok, Pénelopé, a kacsa. Csak az kell nekik, ami velem jár – a királyi nexus, a halom csillogó szemét. Egyetlen férfi sem ölné meg magát az én szerelmemért.”

Pénelopé ugyanakkor ennyi év távlatából beletörődéssel, sőt, öniróniával tudja elmesélni a történetét, bár az számomra végig kétséges maradt, hogy mennyiben akarja menteni magát, és hogy tényleg őszinte-e. Ehhez a bizonytalansághoz hozzájárult az is, hogy a 12 lány elbeszélése sok szempontból nem egyezett Pénelopé történetével. Mindezek sokszor eszembe juttatták a kedvenc Atwood-könyvemet is, az Alias Garce-t.

Amellett, hogy a Pénelopeia egy nagyon összetett, mértani pontossággal kiszámolt, és így sok kérdést felvető kisregény, szót kell ejtenem arról is, ami kevésbé tetszett. A regényből ugyanis – részben a terjedelme okán – hiányoznak azok az összetett karakterek, akiket a korábbi regényekben megszoktam, és engem a Pénelopeia hangulata sem szippantott be annyira mint vártam. Azt azonban nem vitathatom, hogy nagyon fontos regényt sikerült megismernem a könyv által, melyben minél többször az eszembe jut, annál több rejtett értéket vélek felfedezni.

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt beszerezheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Mivel a könyvünk görög mitológiai alakokon alapul, játékunk főszereplői is ők lesznek. Feladatotok, hogy a rövid leírások alapján kitaláljátok, kire gondoltunk az adott állomáson.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladat:

Ráeresztette a fáradtságot, betegséget és öregséget az emberiségre.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

04.11. Sorok Között
04.12. Spirit Bliss Sárga könyves út
04.14. Könyv és Más
04.16. A Szofisztikált Macska
04.18. Utószó
04.20. Szembetűnő
04.22. Readinspo

A könyv adatai:

Kiadó: Jelenkor
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 196
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789635182602
Fordította: Geher István
Megjelenés időpontja: 2023. március 14.