Februári összegzés – 2025
A végeláthatatlan januári hónap után a február nagyon gyorsan eltelt, és az utóbbi napok enyhe időjárása már a tavaszt is előrevetíti. Ez a hónap sokkal mozgalmasabb volt számomra, mint a január, szinte egyetlen hétvégét sem töltöttem itthon, ám ennek ellenére is sikerült olvasnom: összesen 7 kötetet sikerült befejeznem, a nyolcadikból pedig már nem sokat vittem át márciusra. Érdekes, hogy bár nem rég volt Valentin-nap, amelyre könyvajánlóval is készültem, az olvasmányaim közül most kimaradtak a romantikusok. De térjünk a lényegre, lássuk a könyveket!
Kertész Ákos: Makra
Kertész Ákos (1932-2022) az 1971-es Makra című harmadik regényével vált igazán ismertté. A történet egy hétköznapi ember életének drámai küzdelmeibe nyújt betekintést: Makra Ferenc mindent megtesz azért, hogy beleolvadjon a környezetébe, holott külseje, tehetsége és viselkedése egyaránt kiemeli őt a társai közül.
A Makra egy örök érvényű kérdésre keresi a választ, amely ötven év elteltével is újabb jelentésrétegekkel ruházódik fel: miért szeretnek az emberek elbújni a tömegben ahelyett, hogy kiemelkednének? Az őt ért támadásokat követően idős korában Kanadába emigrált szerző műve az elmúlt évtizedben nem jelent meg Magyarországon, így a Trend Kiadó ezt a hiányt pótolja az új kiadással.
A hónapot egy klasszikus regénnyel kezdtem, amely sajnos nem tudott igazán beszippantani, hiába voltak benne érdekes gondolatok. A Makra elsősorban azért keltette fel a figyelmemet, mert Kertész Ákos személyét érdekesnek találom, így kíváncsi voltam az írásaira – ebből a szempontból nem csalódtam, hiszen a Makra legalább olyan kiábrándult írás, mint amilyen a szerző lehetett. A történet főszereplője, Makra Ferenc, egy olyan ember, akinek az a célja, hogy átlagos életet éljen: munka, család, gyerekek… Ám egy különös esemény következtében egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a férfi nem alkalmas egy átlagos életre: sem a külseje, sem a gondolkodása miatt.
Tomi Adeyemi: Kín és zűrzavar gyermekei
Új szövetségesek lépnek színre.
A Vérhold közeledik.
Zélie szembenéz a halálos ellenséggel: a királlyal, aki az Ô szívére vadászik.
Azon a végzetes éjszakán, amikor Zélie elfoglalta a királyi palotát, azt hitte, nem kell harcolnia többé, a királyság végre megbukott, a mágusok visszatértek. És egyáltalán nem számított arra, hogy ketrecbe zárva ébred föl egy idegen hajón. Most vasálarcos harcosok árucikként hurcolják őt és népét a tengeren túlra, távol a hazájuktól. A helyzet még rosszabbra fordul, amikor Zélie találkozik Baldyr királlyal, a Halálfejűek uralkodójával, aki egész civilizációkat pusztított el Zélie nyomát kutatva, mert meg akarja kaparintani a lány varázserejét. Zélie-nek, Amarinak és Tzainnak nincs más választása: ismeretlen földeken kell szövetségeseket keresniük. Ám ha Baldyr lecsap, az katasztrófa lesz Orisa számára, így Zélie-nek minden erejére szüksége van, hogy szembeszálljon a halálos ellenséggel, és megmentse népét a végső pusztulástól.
Sok év után végre megérkezett az Orisha-trilógia befejező része, amelynek az első részét, a Vér és csont gyermekeit már több mint 6 évvel ezelőtt olvastam. A második rész egy erőteljes függővéggel zárult, a harmadik részben pedig elhagyjuk Orishát, hogy a világ más, különleges részeivel ismerkedjünk meg. A regény kettős érzést hagyott bennem, mert bár kalandos volt, sokszor éreztem a cselekményt kiszámíthatónak. Zélie karaktere sajnos ebben a kötetben is idegesített, sajnos nem tudott visszatalálni ahhoz az önmagához, akit az első részben annyira szerettem. Valószínűleg azonban nemcsak a önyvvel volt a baj, hanem ezzel is, hogy az első rész óta nagyon sokat változott az ízlésem és a könyves preferenciáim.
Meik Wiking: Hygge
Egyre többször halljuk, hogy Dánia a világ legboldogabb országa. Mi lehet a dánok titka, ami a legboldogabb nemzetté teszi őket? Meik Wiking, a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója többéves munkája során arra jutott, hogy a válasz nem más, mint a hygge.
Ezt a kifejezést fordították már a meghittség művészetének, a lélek otthonosságának és a megnyugtató környezet élvezetének is, ám ahhoz, hogy valóban megértsük ennek a különleges életérzésnek a lényegét, néhány kifejezésnél többre lesz szükségünk. Ennek a gyönyörű és inspiráló könyvnek a segítségével lépésről lépésre sajátíthatjuk el a hygge – és általa a boldogság – titkát: megtudhatjuk, milyen szerepet játszanak ebben a fények, a jó ételek, a társas kapcsolatok, a karácsony vagy éppen az öltözködés.
A rengeteg érdekes információ és összefüggés mellett a gazdagon illusztrált kötet gyakorlati tanácsokkal (konkrét példákkal, receptekkel, ötletekkel) is szolgál, melyek segítségével bárki könnyedén belecsempészheti a hygge elemeit a mindennapjaiba.
Még a tél vége előtt szerettem volna elolvasni Meik Wiking könyvét a Hyggéről, amellyel már nagyon régóta szemezek. A könyvet nem rég szereztem be, és szinte azonnal el is olvastam – épp egy olyan időszakban, amikor igazi téli időjárás volt, és szinte én is Dániában érezhettem magam. Ez a könyv nagyon sokat adott nekem, pedig nem kínál borzasztóan nagy megfejtéseket – egyszerűen arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire fontos az apró, mindennapi dolgokban megtalálni a boldogságot. Ehhez pedig tippeket is ad Meik Wiking ebben a könyvben.
Alice Oseman: I Was Born For This – Erre születtem
– Meg fogok halni. Tökre meg fogok halni!
– Ezt nem javasolnám – mondja Juliet, mintha kéthetes nyaraláson járt volna a Túlvilágon, és a TripAdvisoron ötből két pontot adott volna neki.
Angel számára az élet egyetlen dologról szól: a The Arkról, egy tinédzserfiúkból álló pop-rock trióról, akik rohamléptekkel hódítják meg a világot. Mindent, amit szeret, a The Ark-fandomnak köszönhet: a barátját, Julietet, az álmait, a helyét a világban.
Jimmy mindent a The Arknak köszönhet. Ő a frontemberük – és egy bandában játszani a haverjaival minden, amiről valaha álmodott.
De az álmok nem mindig úgy alakulnak, ahogyan azt gondoljuk, és amikor Jimmy és Angel váratlanul találkoznak, rájönnek, milyen furcsa és meglepő lehet szembenézni a valósággal.
Vicces és bölcs. Lenyűgözően mutatja meg, milyen ereje van annak, ha hiszünk valamiben – különösen önmagunkban.
Hagyd, hogy magával ragadjon!
Az egyike este, épp a Kín és zűrzavar gyermekeinek befejezése után, egy olyan könyvre vágytam, ami egészen biztosan tetszeni fog. Az e-olvasómat pörgettem, és ekkor találtam meg Alice Oseman egyetlen könyvét, amely megjelent magyarul, és még nem olvastam – rögtön tudtam, hogy megvan, amit kerestem. És valóban, az I Was Born For This nem okozott csalódást: a története talán valamivel könnyedebb, mint Oseman többi regényében, habár itt is sok fontos probléma jelenik meg a két főszereplőnk – és néhány izgalmas mellékszereplő – által. Imádom, hogy Oseman annyira valóságos, mégis nagyon szerethető karaktereket tud alkotni, és még a romantikus szálat sem erőlteti bele a könyveibe.
Mari Mancusi: Tolvajok hercegnője
Párizsi útjáról visszatérve Marian kisasszony nyomban észreveszi, hogy szeretett Angliájában minden megváltozott. Legjobb barátját, Robint száműzték; szeretett nagybátyja, Richárd király meghalt; Nottingham lakói pedig elszegényedtek a rájuk rótt adóktól. Hűséges dajkájával összefogva Marian úgy dönt, hogy kezébe veszi a dolgokat és segít a falu éhező lakóinak. Közben a sherwoodi erdő mélyén megtalálja Robint és barátait. Vajon csatlakoznak Marianhoz, vagy hagyják, hogy a rókalány egyedül hajtsa végre veszélyes tervét?
A Sorsfordító történetek legújabb része szintén egy olyan könyv volt, amiről tudtam, hogy biztosan nem fog csalódást okozni. A Tolvajok hercegnője a Robin Hood című mesét veszi alapul, ám a regényben nem Robin, hanem Marian kisasszony veszi kezébe a helyzetet, és segíti meg a kizsákmányolt falusiakat. Marian ebben a történetben nemcsak nagyon erős karakter, de tanulmányainak köszönhetően jogosan tör politikai babérokra is – igazi női példaképet faragott Mari Mancusi ebből a mesehősből. A regény igazán kellemes olvasmány volt, kalandos történettel, melyet akár kisebbek számára is ajánlok.
Emily J. Taylor: Hotel Magnifique
Jana minden vágya, hogy hazatérhessen szülőfalujába, Aligney-ba, de rossz sorsa Durc kikötővárosához szögezi, ahol elkeseredetten próbálja eltartani magát és húgát, Zosát, egy bőrcserzőben vállalt állásból. Ám egy nap a városba érkezik a Hotel Magnifique.
A legendás hotel nem csupán a csak itt megtapasztalható mágiáról híres, hanem arról is, hogy minden reggelre más-más városban bukkan fel. Jana és Zosa természetesen nem engedhetik meg maguknak, hogy megszálljanak a hotelben, de állásra jelentkeznek, és hamarosan életük legnagyobb kalandjának közepén találják magukat. A hotelben azonban gyorsan kiderül, hogy a szépen csillogó, mágikus máz veszélyes titkokat takar. A jóképű ajtónállóval, Bellel az oldalán Jana nekivág, hogy felfedje a hotel titkát és megmentse a húgával együtt a hotel összes dolgozóját. A sikerért szembe kell szállniuk a kegyetlen hotelmesterrel és kockára kell tenniük mindazt, ami a legfontosabb számukra. Ha viszont elbuknak, soha nem térhetnek haza, sőt, olyan sors vár rájuk, amely legrosszabb rémálmukat is felülmúlja.
Nem fogok hazudni, a Hotel Magnifique elsőként a különleges borítójával vonta magára a figyelmemet. Csak ezután vettem észre, hogy ez a regény egy igazán varázslatos történetet tár elénk egy mágikus hotellel, amely minden éjjel a világ egy másik pontján bukkan fel. A regény alapötlete szerintem nagyon izgalmas, és volt pár nagyszerű ötlet és érdekes fordulat is a regényben – egy ponton olyasmi derült ki, amire a legkevésbé sem számítottam. Ugyanakkor sajnos a regény tempója nem volt az igazi, és néhol eluntam magam, így viszonylag lassan haladtam a könyvvel, csak a történet második fele tudott elkapni igazán.
Kiss A. Kriszta: A fiú, aki mindent el akart mesélni
Jókai Mór, a nagy mesemondó is volt egyszer kisfiú. Neki is volt anyukája, apukája, és ő is félt új iskolába menni. Neki is voltak idegesítő osztálytársai (például egy bizonyos Petrovics Sándor), ő is volt szerelmes, forradalmár, neki is voltak hobbijai. Hogy hogy lett közben a magyar irodalom egyik megkerülhetetlen alakja, és egyik legtermékenyebb írója? Kiss A. Kriszta az író sajátos stílusában meséli el nekünk Jókai Mór kalandokkal teli életét.
A hónapom utolsó olvasmánya egy igazán különleges, gyerekeknek szóló kötet volt, mely Jókai Mór élettörténetét meséli el. Jókai nevét ugyan mindenki ismeri, a rosszul kiválasztott általános iskolai kötelezőknek hála azonban kevesen olvassák a műveit szórakozás gyanánt. Ez a rövidke könyv olvasmányosan és sokszor viccesen meséli el a szerző életét, és a karrierjének fontosabb állomásait. Remélem, hogy ez a színes, gazdagon illusztrált kötet segít majd néhány fiatal olvasónak, hogy rátaláljon Jókaira.
A hónap végén ezeken felül elkezdtem Isabel Ibañez nagy népszerűségnek örvendő fantasyját, amely hamarosan magyarul is megjelenik. A What the River Knows – A folyó tudása című könyvet a Könyvmolyképző Kiadóak hála már a megjelenés előtt olvashatom – mivel azonban nem sikerült februárban befejeznem a történetet, ezért bővebben majd csak márciusban beszélek a kötetről.
Februárban elolvasott könyvek száma: 7
Elolvasott oldalak száma: 2113
