Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Fülszöveg:

Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért.
Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?

A Mini-könyvklub 14 novemberi olvasmánya Kemese Fanni regénye volt, A napszemű Pippa Kenn. Mivel nem néztem utána különösebben a regénynek, még értékeléseket sem olvastam róla korábban, ezért igazából fogalmam sem volt, hogy milyen könyv lesz ez, a fülszöveg pedig nem adott sok támpontot. Mégis úgy éreztem, hogy ez a regény nem fog nekem igazán tetszeni, mert mostanában elég sok remek fantasyt olvastam, amiknek nehezen lehet a nyomába érni. A nem túl lelkes kezdés ellenére azonban szinte az első oldalon megfogott A napszemű Pippa Kenn.

A regény a jövőben játszódik, a világ vége után, ugyanis évekkel korábban egy vírus szabadult rá az emberiségre, ami vagy megölte, vagy zombivá változtatta az embereket, csak kevesen élték túl a katasztrófát. Nekik pedig menekülniük és bujkálniuk kell, ugyanis a zombik, vagy ahogy a szerző nevezi, sápadtak, vadásznak rájuk. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a világvége előtti génmanipulációknak köszönhetően a megmaradt emberek különböző képességekkel rendelkeznek, melyeket felmenőiktől örököltek. Ez tehát az alaptörténet, ami nem számít kimondottan egyedinek, de tulajdonképpen nem is rossz, egyrészt azért, mert rengeteg kérdést vet fel, másrészt pedig azért, mert sok izgalmat tartogat.

„Vajon tényleg megéri, csodás dolgokat megvonni magunktól, pusztán azért, hogy a nap minden percét biztonságban tölthessük?”

Sok olyan kritikát olvastam, ami a világ kidolgozatlanságát tartja a leginkább problematikusnak a regényben. Én azonban nem mondanám ezt a világot kidolgozatlannak, hiszen a szerző elég jól megmagyarázta a történtek okait, több jelenet is a múltban – a világvége előtt, – amikből fény derül elég sok okra. Nyilván maradtak hiányosságok, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a regény egy sorozat első része, ezért hagyni kell rejtélyeket a többi kötetre is. Ugyanakkor volt néhány következetlenség, amit észrevettem – és bizonyára volt olyan is, amit nem.

A cselekmény kifejezetten izgalmas volt, és szerintem szépen volt ábrázolva a Pippa és Ruben között kialakuló szerelem is. Én nem éreztem nyálasnak a regényt, mert számítottam rá, hogy központi szerepet kap majd a romantikus szál. Ugyanakkor végig ott lebegett a szemem előtt, hogy a két főszereplő nem választotta egymást, a szerelmük nem igazi, hiszen Pippa sosem találkozott korábban férfivel, ahogy Ruben sem nővel. Valószínű, hogy két ilyen háttérrel rendelkező ember előbb-utóbb össze fog jönni, ha hosszabb ideig laknak egy házban.

„– Fordulj el! – suttogtam, és a karomat összefontam magam előtt.
– Majd hülye leszek! Már a látványodtól is melegem lesz! Lenne szíved ezt megvonni tőlem ebben a hidegben?”

A szereplők kidolgozottságával volt még problémám, mert igazából nem ismerjük meg még a két főszereplő személyiségét sem, és annak ellenére, hogy mennyi szenvedésen mehettek keresztül mindketten, nem igazán hagyott ez nyomot rajtuk. Kicsit még rugóztam volna Pippa öngyilkossági szándékain is a szerző helyében. Ennek ellenére nekem nagyon bejött ez a regény, mert tényleg izgalmasra sikerült, olykor nagyon megható is volt, és nekem kifejezetten tetszett a felépített világ is. Azoknak ajánlom ezt a történetet, akik kedvelik a romantikus fantasykat, de nem ragaszkodnak a részletes karakterábrázoláshoz. 

Értékelés: