Lisa Wingate: Elrabolt életek + a könyv mögött álló történet (képekkel!)

Fülszöveg: Memphis, ​1939 
A tizenkét éves Rill Foss és négy kisebb testvére szegénységben, de nagy szeretetben él szüleivel a Mississippi egyik lakóhajóján. A szülők távollétében Rill vigyáz a kistestvéreire, ám egyszer csak idegenek jelennek meg, hogy a gyerekeket a tennessee-i árvaházba vigyék. Bár hitegetik őket, hogy rövidesen hazatérhetnek, a kislány hamar rájön, hogy ez hazugság. Más sorsot szánnak nekik…

Dél-Karolina, napjainkban 
Avery Stafford gazdag és kiváltságos családban született, s mindent megkapott az élettől. Szövetségi ügyészként dolgozik, a karrierje szépen ível felfelé, ám súlyosan beteg édesapja miatt egy időre haza kell térnie a szülői házba. Egy véletlen találkozás azonban kényes kérdéseket vet fel benne, és Averynek nem marad más választása, mint hogy elinduljon a múltba vezető hosszú, fájdalmas úton, és feltárja családjának eltitkolt történetét.

Lisa Wingate valós eseményeken alapuló, megindító regénye nem sokkal a megjelenése után felkerült a The New York Times és a USA Today sikerlistájára. A The Huffington Post a 2017-es év egyik legjobb regényének kiáltotta ki, a Goodreads olvasói pedig a 2017-es év legjobb történelmi regényének választották.

Kék ég, körben hatalmas, zöld erdők, lent a folyó halk moraja – valahogy így képzelem el a folyót, ahol Rill élt a testvéreivel és a szüleivel egy lakóhajón. Szegény, de boldog kis család az övék, amíg valami felfoghatatlan nem történik: a gyerekeket egyszerűen elviszik a hajóról, amíg a szüleik nincsenek velük. Lisa Wingate könyve igaz történeten alapul, bár a főszereplők nem valósak, az események nagyon is azok. A tennessee-i árvaház és a kegyetlen vezetője, Georgia Tann is létezett egykor, és a könyv szerzője valós esetekből, beszámolókból alkotta meg az Elrabolt életek című könyvét, mely egy nagyon szívbe markoló és megbotránkoztató történet lett.

A történet két szálon fut: egyrészt egy visszaemlékezés, melyből megismerhetjük May történetét, míg  másik szál a jelenben játszódik, és Avery nyomozását követhetjük nyomon benne, aki egy váratlan folytán rájön, hogy a nagyanyjának van egy nagy titka, ami a befolyásos család életét fenekestől felforgathatja. Végig egyértelmű, hogy a két szál összekapcsolódik, és erre egyre több bizonyítékot is találhatunk, de csak a könyv végére állt össze teljesen a kép. Szerintem jó ötlet volt, hogy Avery és May fejezetei váltogatták egymást, viszont mindkét elbeszélésben voltak unalmasabb fejezetek, bár talán a jelenben játszódó fejezetek között több.

Egy kicsit nehezen indult be az egész könyv, de a végére nagyon megkapó olvasmány lett az Elrabolt életek, a könyv második felét szinte egyhuzamban olvastam el. Közben pedig folyamatosan azt kérdezgettem, hogy hogyan történhet meg ilyesmi. Összességében nagyon szívbemarkoló történetet ismerhetünk meg, és a szerző végig fenntartja az érdeklődést azzal, hogy fokozatosan, kis adagokban csepegteti az információkat, amik segítenek összerakni az eseményeket.

„A fejünk felett megnyikordulnak a mennyezet gerendái, nyögnek a súly alatt, ahogy az Árkádia oldaldeszkái szoktak. Ismerős ez a hang, lehunyom a szememet, hallgatom, és azt képzelem, hogy otthon vagyunk, a biztonságos kis hajónkon.”

Mivel a könyvet a különböző platformokon folyamatosan történelmi regényként definiálták, egyértelmű volt, hogy van valóságalapja, viszont én abban reménykedtem emiatt, hogy a szereplők is valós személyek. Azonban a könyv végén kiderült, hogy bár Lisa Wingate valós beszámolókat használt fel a szereplők történetének megalkotásához, ők maguk sosem léteztek. Viszont nagyon tetszett, hogy ezt a könyv végén tisztázta az írónő, és röviden leírta, hogy mi történt a valóságban. Nagyon érdekes rész volt ez a kis magyarázat, kellett még a könyv végére!

Értékelés:

A Tenessee-i Gyermekotthonok Egyesületének története

(nem spoileres)

Az Elrabolt életek alapját azok a szörnyű események adták, amik a XX. század közepén történtek Amerikában. A könyv végén a szerző, Lisa Wingate, röviden leírja a Tenessee-i Gyermekotthonok Egyesületének történetét, melyet Georgia Tann vezetett. Egy kicsit magam is utánanéztem a dolognak, melyről magyarul nem lehet sok információt találni, angol nyelven azonban rengeteget írtak az árvaházban történtekről. A XX. század egyik legmegbotránkoztatóbb esete volt ugyanis Amerikában, amikor kiderült, hogy a nagyra becsült Georgia Tann majdnem három évtizeden keresztül kereskedett gyerekekkel, akik gyakran egyáltalán nem voltak árvák, hanem a vér szerinti szüleiktől rabolták el őket. Tann 1924 és 1950 között nagyjából 5000 gyereket rabolt el a rossz anyagi körülmények között élő szülőktől, ráadásul az évek alatt nagyjából 500 gyermek vesztette életét Tann árvaházában, aminek oka a rossz gondozás, betegségek, vagy – leggyakrabban – a bántalmazás volt. A nő fehér gyerekekre, különösen a szőke, kék szeműekre vadászott.

A dologban azonban nem egyedül Tann volt a hibás – kiterjedt hálózat működött, hiszen a gyerekeket gyakran már a születésük után elrabolták, a szülőknek pedig azt hazudták, hogy a gyermekük meghalt. A börtönökben és szociális otthonokban született gyermekek is Tann házaiba kerültek, de gyakran az utcáról szedték össze a gyerekeket, akiknek azt mondták, hogy a szüleik meghaltak. A vér szerinti szülők nagy többsége többé nem látta viszont a gyermekét. Georgia Tann a gyerekeket gazdag családoknak adta örökbe, hatalmas összegekért.

Tann 1891-ben született, és eredetileg jogász szeretett volna lenni, de az apja túl férfiasnak találta ezt a szakmát számára, ezért zenét kellett tanulnia, amíg rá nem talált a szociális területre. 1924-ben alapította meg a Tenessee-i Gyermekotthonok Egyesületét, és az újságokban hirdette az örökbefogadás lehetőségét: Akar egy igazi, élő karácsonyi ajándékot? – hirdette Tann a gyerekeket, mintha tárgyak vagy legalábbis kisállatok lennének. A gyerekekre – ahogy a könyvben is olvashatjuk – üres lapként tekintett, és azt hirdette, hogy az örökbefogadó szülők tölthetik meg őket. Tann működését a hírhedt memphisi gépezet támogatta és tartotta fenn, mely a korrupt polgármester, E.H. “Főnök” Crump nevéhez fűződött. Továbbá volt egy társa is az összeesküvésben, Camille Kelley, aki bíró volt, ezért ő volt az, aki képes volt egy tollvonással megszüntetni a szülők jogait, hogy a vér szerinti szülők ne tudják visszaszerezni a gyermekeiket.

Tann hatalmasat kaszált a gyerekek adoptálásából, ugyanis gazdag ügyfeleknek adta tovább, gyakran Los Angelesbe vagy New Yorkba. Egy gyerek örökbe fogadása legalább 5000 dollárba került. Tann ügyletei gyakran maguknak az örökbefogadóknak sem tetszettek – pedig a gyermekrablásról nem is tudtak, – azonban nem mertek szólni a nyilvánosságnak, mivel maguk is bűnrészesek voltak. Valószínűleg ezért működhetett olyan sokáig titokban Tann árvaháza. Végül Gordon Browning indított vizsgálatot Tann ellen, mert rájött, hogy így alááshatja a politikai ellenfele hitelességét. Azonban Tann közben rákos lett, és még azelőtt meghalt, hogy felelhetett volna a szörnyű tetteiért. Kelley politikai befolyása révén szintén elkerülte a felelősségre vonást.

Tann története sokkolta az egész világot, és annak ellenére, hogy Tann gyerekei közül minden államba kerültek, kevés kísérlet született rá, hogy összekapcsolják a vér szerinti szülőket gyerekekkel. Ironikus módon épp Tann működése és a körülötte kialakult botrány népszerűsítette az örökbefogadást, így olyanok is belevágtak, akik korábban el sem tudták volna képzelni, az USA-ban ugyanis nem volt túl gyakori az örökbefogadás. Tann támogatta a zárt, titkos örökbefogadást is, a nyilvántartásokat lepecsételték és megakadályozták, hogy a gyerekek megismerjék a vér szerinti szüleiket.

Ha érdekesnek, megindítónak és tragikusnak tartod a Tenessee-i Gyermekotthonok történetét, akkor mindenképpen olvasd el Lisa Wingate könyvét, ami lenyűgözően és fájdalmasan mutatja be, hogyan szakított szét Tann egész családokat, és ez milyen mélyen meghatározza még a következő generációk életét is.

Ha tetszett a cikk, kövess a Facebookon is!

Az információk forrása itt.