Ezeket a könyveket ajánlja Margaret Atwood!

Nem tudom, hogy ti szerettek-e írók ajánlásaira olvasni, de engem mindig izgat, hogy vajon mit olvasnak azok az emberek, akikért rajongok, vagy akinek a munkái hatással vannak rám. Nemrégiben, az Égető kérdések olvasása során már felírtam magamnak néhány könyvet, amelyet Margaret Atwood fontosnak tart, de a napokban találtam egy olyan gyűjtést is az interneten, amelyben a szerző szempontok szerint könyveket ajánl.

Az angol nyelvű ELLE magazin irodalmi rovata ugyanis tavaly megkérdezte Margaret Atwoodot, hogy mely könyvek voltak a legnagyobb hatással az életére. A szerző pedig válaszolt is, én pedig ebben a bejegyzésemben magyarul is elmondom nektek, hogy milyen köteteket ajánl A szolgálólány meséje szerzője! Sajnos nem mindegyik könyv jelent meg magyarul, de ami igen, annak természetesen lefordítottam a címét.

---

A könyv, amely…

 

újra és újra ajánlásra kerül:

Lewis Hyde: The Gift (Az ajándék) című könyvét ajánlom mindenkinek, aki írónak vagy bármilyen művésznek készül, mivel ez a könyv világosan kifejti a különbséget az anyagi értelemben vett ajándék, és a nem anyagi ajándék – például a művészi tehetség ajándéka – között. Másképp működnek!

formálta a világnézetemet:

Nem kérdés, hogy George Orwell: 1984 című könyve – amelyet fiatal kamaszként olvastam – kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy megértsem, hogyan működnek a totalitarizmus – és ez vezetett ahhoz, hogy jóval később és sokkal több disztópiaolvasás után megírhattam A szolgálólány meséjét.

esetében úgy éreztem, hogy személyesen ismerem az írót:

A rettenthetetlen és szenvedélyes haditudósító, Martha Gellhorn levelei – amelyeket Janet Somerville gyűjtött össze a Yours, For Probably Always (Tiéd, valószínűleg mindig) című kötetben –, és amelyek a spanyol polgárháború és a második világháború idején íródtak, olyan közvetlenséggel és gördülékenységgel bírnak, ami nagyon közvetlenné és vonzóvá teszi őket.

ajándék lehetne egy frissen diplomázottnak:

A tárgyalási kézikönyv, a Getting to Yes (Igenre jutni). Erre minden fiatalnak szüksége van, hogy segítsen tisztességes megállapodásokra jutni, szinte mindenben.

a legjobb címmel rendelkezik:

A Drakula, mert ez a cím nemcsak önmagában is lenyűgöző, hanem a könyv szerves része is. A nyitójelenet során Jonathan Harker nem tudja, hogy egy Drakula című regényben szerepel. De az olvasók tudják! Ők érzik a fenyegetést, ő nem. Ez az igazi Hitchcock-féle „bomba az ágy alatt” stratégia.

Netflix sorozatként is remek lenne:

Mona Awad fergeteges és hátborzongató regénye, a Nyuszika. De szerintem ebből készül is már a Netflix-show, vagy valami hasonló.

csak a torontói Book City egyik szabadtéri árusító standjánál fedezhettem fel:

The Speckled Monster: A Historical Tale of Battling Smallpox (A pettyes szörny: A himlő elleni küzdelem történelmi meséje) című könyv Jennifer Lee Carrelltől. Lenyűgöző, és annyira időszerű – beleértve az oltások híveinek felakasztására irányuló indulatot is. Az afrikai emberek egyébként jóval az európaiak előtt tudták, hogyan lehet megelőzni a himlőt.

a legjobb nyitómondattal bír:

Maradok a Moby Dicknél. Két szó: „Nevezzetek Ishmaelnek.”* Miért? Miért használ álnevet? Miért pont azt? Egy vándor neve a pusztában? Mi az igazi neve?

vigaszt nyújt:

Amikor a külvilágban nagyon feszült a helyzet, bebújok az ágy alá, és a Gyűrűk urát olvasom. Ott is feszült a helyzet, de tudjuk, hogy megoldódik! És igen, mindig tudod, hogy kik a rosszfiúk! Bár arra mindig is kíváncsi voltam, hogy mit esznek.

hangos nevetésre késztetett:

Sok könyv, de most éppen Gish Jen: Mona in the Promised Land (Mona az ígéret földjén) című könyve. Generációs és kulturális konfliktus ezer csavarral!

mindenkinek el kellene olvasnia:

Thomas King: The Inconvenient Indian (A nyugtalan indián). Mert ez a könyv tényleg segítene megérteni, hogy mi a tétje az észak-amerikai őslakosok tiltakozásának… mi a háttértörténetük, vagy annak legalábbis egy jó része.

utoljára vettem:

Margaret MacMillan: War: How Conflict Shaped Us (Háború: Hogyan formált minket a konfliktus). Igen, a háború undorító, de ez nem ok arra, hogy ne tanulmányozzuk. Sőt, ez egy nagyon jó ok arra, hogy tanulmányozzuk. Ha nem tanulmányoznánk a vírusokat, mert undorítóak, akkor mi lenne? És úgy tűnik, a konfliktusok újabb korszakába lépünk.

minden egyetemi tantervben benne kellene lennie:

Toni Morrison: A kedves. Elfogult vagyok, mert már a megjelenésekor recenziót kaptam a könyvből, és akkor is magával ragadott, de ma is megállja a helyét… történelem, kísértettörténet, elmerülés a közeli jelenen keresztül az azt alakító múltba.

…meglepett engem:

Agatha Christie: Mert többen nincsenek. Nem találtam ki a gyilkost.

…reménnyel tölt el:

Jane Goodall: A remény magvai. Ha ő tud reménykedni, figyelembe véve mindazt, amit a veszélyeztetett bioszféráról és a fajok pusztulásáról tud, akkor mi is tudunk.

Bónusz kérdés: Ha a világ bármelyik könyvtárában vagy könyvesboltjában élhetnék, az lenne az:

Livraria Lello, Porto, Portugália. Lenyűgözően gyönyörű, és tele van könyvekkel. De meg kellene tanulnom portugálul.

*Magyarul Szász Károly ismert, 1958-as fordításában szerepel ez a mondat, ez ugyanis egy rövidített/könnyített verzió fordítása. Ha a teljes regényt olvasnátok, válasszátok az 1969 utáni fordításokat (szintén Szász Károly fordításai).