Koreeda Hirokazu: Bolt tolvajok

Fülszöveg:

Sibata Oszamu és a fia, Sóta számára a munka egyet jelent a lopással. Szupermarketekbe, trafikokba járnak portyázni, hogy beszerezzék az alapvető léthez szükséges dolgokat. Egy nap hazafelé menet figyelmük megakad a kicsi Jurin, az ötéves kislányon, akit a szülei kizártak a lakásukból. Oszamu képtelen tétlenül nézni, hogy a gyermek a hideg éjszakában fagyoskodik, ezért hirtelen ötlettel úgy dönt, hazaviszi a családjához. Felesége, Nobujo kezdetben elutasítóan viselkedik az új jövevénnyel szemben, később azonban szoros kötelék alakul ki kettejük között. Az arakavai ház többi lakója, a havi nyugdíjából tengődő Hacue, valamint Nobujo 23 éves húga, Aki szintén a hányatott sorsú kislány befogadása mellett voksol, akinek egyúttal új nevet adnak: Rin. A hatfős család boldogan éli az életét, amíg egy váratlan esemény következtében titkaik napvilágra nem kerülnek.

Szeretem a japán regényeket, mert legtöbbször különleges hangulatúak, és egy olyan kultúrába nyerhetünk bepillantást általuk, melyhez egyébként nehezen férhetnénk hozzá. Koreeda Hirokazu regénye ráadásul nemcsak ezért különleges, hanem azért is, mert a történetből Arany Pálma díjas film készült, mely meghódította az egész világot. Már terveztem, hogy megnézem majd az alkotást, amikor azonban megláttam, hogy a regényváltozat is megjelenik magyarul, akkor elhatároztam, hogy először elolvasom azt. A Bolti tolvajok egyébként is nagyon érdekes történetnek tűnt, mert a legkevésbé sem mindennapi emberekről mesél.

A regény középpontjában egy különös család áll, akik mélyszegénységben, egyik hónapról a másikra élnek, és már kezdettől fogva sejthető, hogy nincs vérségi kapcsolat ezek között az emberek között. Mégis igyekszenek eljátszani a szerepüket: Nobujo és Oszamu a szülőkét, Hacue, akinek nyugdíja a család fő bevétele, a nagymamáét, Aki és Sóta pedig a gyerekekét. A valóság és a felvett szerep között persze sok ponton érezhető a feszültség, Oszamu például próbálja erőltetni, hogy Sóta apának szólítsa, a kisfiú azonban ódzkodik ettől. Nobujo, a férfi párja ugyan nem várja el, hogy a gyerekek anyának nevezzék, mégis sokszor így tekint magára, és ahogy haladunk előre az időben, egyre inkább beleéli magát a felvett szerepbe – különösen Juri érkezése után.

A kislányt egy éjszaka Oszamu fedezi fel egy társasház előtt, ahová a szülei zárták ki. Hamar kiderül, hogy Juri nem boldog családból származik, és rengeteg szenvedésen ment keresztül, így a gyerekben Nobujo önmagára – vagyis saját fiatalabb változatára – ismer, így hamarosan egészen különleges kapcsolat alakul ki köztük. Hasonló érzelmi viszonyban áll Aki és Hacue is, a lány ugyanis szinte csak az idős nőben bízhat, így szoros kötelék alakul ki közöttük.

A szerző azonban nem teszi igazán szerethetővé a karaktereket, akiknek szerepébe bele tudjuk élni magunkat, köszönhetően a nagyon laza erkölcsi hozzáállásuknak. Oszamu például bolti lopásra tanítja a még nagyon befolyásolható gyerekeket, és próbálja mindezt munkaként beállítani, bár igazi állást keresni lusta a férfi. Ráadásul Oszamu és Noboju sokszor csúnyán kibeszélik Hacuét, aki lényegében a nyugdíjából eltartja őket, és befogadta a házába a párt, hiszen Nobujo fizetése gyakorlatilag semmire nem elég. Ugyanakkor például Jurinak még így is egyértelműen jobb helye van ebben a családban, mint a vér szerinti szüleinél, hiszen ez – a társadalom szemében erősen kétes és erkölcstelen – embercsoport valójában képes rá, hogy valamiféle családot, támogató közeget adjon a tagjainak.

„Én akkor is, kétségkívül, az anyja voltam. Azok az ujjak, amelyek a bőrömet simogatták, mikor a fürdőszobában az égési sebeinket nézegettük; azok a szemek, amelyekkel potyogó könnyeimet nézte, miközben a ruhákat égetve egymást átölteltük. A kéz, amely a kezemet fogta a part szélén.”

A sok ellentmondásnak köszönhetően kettős érzés alakult ki bennem a Bolti tolvajok főhőseiről, akikről a társadalom tudomást sem vesz. Ilyen értelemben erős társadalomkritika is rejlik a sorok között, hiszen azt láthatjuk, hogy a szegénységben élő embereknek esélyük sincs megteremteni egy jobb életet, nem tudnak kilépni a nyomorból, aminek nem feltétlenül az az oka, hogy egyikük sem akar dolgozni: Nobujo például kimondottan vágyik egy teljes állásra, és dolgozik is, bár gyakorlatilag éhbérért. A könyv főszereplői tehát becsületes módon egyszerűen nem tudják fenntartani önmagukat, és gondoskodni a gyerekekről, perifériára szorultak, akikről nem vesz tudomást senki, nem segítenek nekik, így kénytelen erkölcstelen módon bevételhez jutni – ez persze már további kétes erkölcsű dolgokba is belesodorja a szereplőket.

A regény tehát elsősorban gondolkodnivalót ad, a cselekmény szintjén kevésbé erős. A kötet nagyjából feléig kimondottan untam a történetet, hiszen a mindennapi problémákon túl nem sok minden történik, de a könyv második felében egészen elképesztő események történnek, mélyen eltemetett titkok kerülnek napvilágra, és egy csapásra kipukkan az idilli kis család buborékja. A regény vége ezért már egészen izgalmassá vált, ugyanakkor ebben a műben továbbra sem a cselekmény lesz a fontos, hanem sokkal inkább az emberi jellem, az érzelmi szükségletek, illetve a társadalom által elvárt normák és a szereplők erkölcsisége között feszülő erős ellentétek kerülnek középpontba. A Bolti tolvajokat ezért azoknak ajánlom, akik szeretnek társadalmi problémákon gondolkodni, szeretik a különös hangulatú, lassú folyású történeteket, és együtt tudnak érezni a társadalom peremén élő karakterekkel.

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt beszerezheted!

NYEREMÉNYJÁTÉK

Mostani nyereményjátékunkban további japán szerzők könyveit gyűjtöttük össze nektek. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a ti feladatotok pedig, hogy felismerjétek és az író nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladat: