Craig Thompson: Blankets - Takarók

Fülszöveg:

A Blankets – Takarók egy fiú felnőtté válásáról és a kreativitása kifejezéséhez szükséges magabiztosság megleléséről szól. Craig Thompson megkapó képregényes emlékirata a középnyugati Amerika téli vidékén játszódik: szépen meghúzott vonásokból áll össze a kisvárosi élet, a szigorú, fundamentalista keresztény gyermekkor és a magányos, érzelmileg zavaros tinédzserkor portréja.
Craig és Raina egymásba szeretnek egy mindent elborító hótakaró alatt, egy felekezeti téli táborban, és megosztják egymással hitbeli kétségeiket és a valóság előli menekülésről szőtt álmaikat. Idővel azonban feltámadnak személyes démonaik, és kapcsolatuk összeomlik. Egyetemes történet ez, és Thompson eleven ecsetvonásainak és sajátos oldalkompozícióinak köszönhetően nem csak ismerős, hanem szívszorító is.
E két Eisner-díjjal és három Harvey-díjjal jutalmazott úttörő képregény roppant kifejező képet fest a tinédzserkori vágyakozásról, az első szerelemről (valamint az első szívszakadásról), a hit válságáról és a mindezzel való megbékélésről. Thompson ceruzával és tintával megénekelt szerelmi története maradandó élmény.

A Takarók egy olyan könyv, már jó pár hónapja ott csücsül a kívánságlistámon, sőt, valójában már többször is bekerült a kosaramba egy-egy webáruházban, valahogy mégsem szereztem egészen mostanáig. Pedig Craig Thompson képregényét hazánkban is rengetegen dicsérik, sőt, többen a valaha volt egyik legjobb képregénynek tartják. Az ajánlások nekem is elegendőnek bizonyultam, így – csak az olvasás során jöttem rá – anélkül fogtam neki a könyvnek, hogy elolvastam volna a fülszöveget. De nézzük, hogy milyen is volt, ez az óriási, de gyönyörű kötet!

A Takarók elsősorban egy felnövéstörténet, melynek főhőse a tinédzser Craig. Bár néhány rövid jelenetet láthatunk a fiú gyerekkorából is, és később is vissza-vissza térünk ehhez az időszakhoz, elsősorban mégis a kamasz évek kerülnek középpontba a képregényben: ekkor esik ugyanis Craig először szerelembe, és ekkor kerül a fiú komoly lelki válságba is. Craig ugyanis egy nagyon vallásos családban nő fel, sőt, van, aki lelkészi pályára szánja, ám ahogy a fiú egyre többet tapasztal meg a világból, úgy kérdőjelezi meg egyre inkább a hitét is. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy a fiú szerelmes lesz Rainába, egy sokszor szabadelvű, de jólelkű lányba, aki nemcsak kérdéseket tesz fel a fiúnak, de olyan érzéseket is ébreszt benne, amelyekről eddig nem volt fogalma. Adódik tehát a kérdés: hogyan lehet Isten szerint bűnös az a vágy, amit Craig Raina iránt érez, és amelyet a legtisztábbnak érez a világon?

A kötet tele van gyönyörű szerelmes pillanatokkal, ám Craig Thompson korántsem elégszik meg azzal, hogy egy szerelmes történetet írjon, így nem a hit kérdése az egyetlen, ami terítékre kerül a könyvben. Spoilerek nélkül, csak megemlítem, hogy előkerül a nemi erőszak, a fogyatékosság, a büntetés és egyáltalán a szülői szeretet kérdése is. Mindez nagyon szépen, de keserédesen kerül terítékre, amitől az egész könyv hangulata olyan lesz, mint a téli táj: egyszerre gyönyörű és elszomorító.

„Milyen kielégítő érzés nyomot hagyni egy sima felületen. Megjelölni a megtért utamat még ha ideiglenesen is.”

A Takarók egy fiú magára találásának filozofikus története. Egy történet, amelyben Craig megbirkózik az őt szétfeszítő kérdésekkel, és amelyben megtanulja, hogy hogyan bontakoztathatja ki a tehetségét anélkül, hogy bűnösnek érezné magát. Szerelmi történet is két nehézsorsú tinivel, de sokkal inkább útkeresés, emlékezés és traumafeldolgozás. A történeten pedig átível egy különleges motívum: a takaró. A takaró, mellyel kisgyerekként Craig és az öccse osztoztak, a takaró, melyet Raina varr, és amely később egészen különleges jelentőségű darab lesz Carignek, és a hótakaró, mely a tájat fedi szinte az egész történet során.

Zárásként nem mehetek el amellett, hogy mennyire gyönyörű ez a kötet képileg is, és hogy Craig Thompson milyen zseniálisan képes kihasználni a képregény nyújtotta lehetőségeket. Izgalmas, hogy az ábrázolásmód néhol nagyon metaforikus és szimbolikus, míg máshol szinte már naturalista módon látjuk magunk előtt a megdöbbentő jeleneteket is. Az ábrázolásmód tehát igazán jól alkalmazkodik a történet változásaihoz, és nagyban hozzájárul ahhoz a keserédes hangulathoz, mely az egész könyvet belengi.

Ha jó képregényt szeretnél olvasni, akkor tehát ne hagyd ki Craig Thompson gyönyörű könyvét, a Takarókat, mely egy mind képileg, mind a történetet illetően csodálatos mű. Ez a könyv egyszerre melengeti meg az ember lelkét, és ráébreszti a világ szörnyűségeire is, így a képregényrajongók polcán mindenképpen ott a helye. De én akkor is ajánlom, ha nem igazán szereted a képregényeket, ugyanis a cselekményvezetés nagyon regényszerű, és tényleg nagyon sok mondanivalót rejt magában a kötet, amelyek közül mindenki talál olyat, amellyel együtt tud érezni. Tudom, hogy kicsit borsos az ára a kötetnek, de ezt az élményt nem szabad kihagyni!

Értékelés: