Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Az időutazó felesége fülszövege:

Amikor ​először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb.
Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen.

---

Az Időutazó felesége olyan könyv, amely hosszú évek óta a várólistámon van, a regényből készült filmet ugyanis nagyon szerettem. Épp ezért jó ideje tervezem beszerezni a könyvet, ám a rendeléseknél valahogy sosem volt prioritás, és mindig kihullott a kosaramból – egészen addig, amíg meg nem találtam egy adományboltban a regény egy régebbi, kétkötetes kiadását, melyet szinte rögtön el is olvastam.

A regény egy nagyon érdekesen felépített történetet tartalmaz, az egyik főszereplő, Henry ugyanis időutazó: stressz vagy erős érzelmek hatására egyszer csak eltűnik, és az idő egy másik pontján bukkan fel. Nem dönthet róla, hogy hová megy és meddig marad, és még a ruháját sem viheti magával. Henry időfelfogása épp ezért körkörös, hiszen egyszerre van egy jelene, de közben látja a múltat és a jövőt is – ez utóbbit pedig nem tudja megváltoztatni. Clare egész életének része a férfi – még egészen kislány, amikor Henry először megjelenik az udvarukban, és újra meg újra felbukkan, míg egy nap nem találkoznak össze a férfi jelenében is. A kettejük szerelme eleve elrendeltetett, a múlt és a jövő is determinálja, ez az a bizonyosság, amelyre mindketten építik az életüket.

A februári összegzőmben röviden már írtam arról, hogy bár nagyon vártam ezt a könyvet, nem voltam vele maradéktalanul elégedett. A filmet egy nagyon szép romantikus történetként ismertem meg, ám ehhez képest a regény első fele – nagyjából az a rész, ami nálam az első kötet volt – tele volt abszurd jelenetekkel, és akármennyire egyértelmű is volt, hogy az akkor még gyerek Clare lesz végül az időutazó Henry felesége, mégis furcsa volt azokat a jeleneteket olvasni, ahol a férfi a kislánnyal találkozik. Szépen lassan azonban megszoktam a furcsaságokat, és nagyjából a második kötetre már teljesen beszippantott a könyv.

„– Volt már déjà vu élményed? – kérdezem tőle.
Henry sóhajt.
– Az egész életem egyetlen hosszú déjà vu.”

Nyilván ebben annak is szerepe volt, hogy eddigre kezdenek összeállni a regény szerteszét lógó szálai. Niffenegger bravúrosan rakta össze a cselekményt: a látszólag különálló jelenetek szépen rendszerbe kerülnek, ahogy haladunk a könyvvel, az idő egyes pontjaira pedig többször is visszatérünk, és mindig új információkat kapunk. Egyes jelenetek – például Henry első találkozása Clare apjával – csak később nyernek értelmet, sőt, akár csak a kötet legvégén. Így aztán az olvasó Henryvel együtt becsúszik az idő végtelen körkörösségébe.

A történet végig tele van nagyon jó ötletekkel: Henry számos ponton kihasználja a képességét, például így sikerül meggyőznie az orvosát is, de a cselekmény más pontjain is izgalmas dolgok sülnek ki az időutazásból. Maga az időutazás itt egy betegség, amelynek a hátterét egészen jól kitalálja az író, és így egy kicsit sci-fiszerű is lesz a regény. A karakterek ugyanakkor kevésbé fontosak a történetben: Henry és Clare is meglehetősen álagos figurák, akik egy nem átlagos szituációból próbálják a lehető legtöbbet kihozni.

„Talán csak álmodlak. Talán te álmodsz engem; talán csak egymás álmaiban létezünk, és reggelente, amikor felébredünk, elfelejtjük egymást.”

A könyv utolsó harmada egészen más hangulatú lesz, mint a korábbiak, rettentően baljós és szívbemarkoló, hiszen végig tudod, hogy valami történni fog, csak azt nem, hogy pontosan mi. Mivel láttam a filmet, tudtam, hogy mi lesz a sztori vége, de arra nem számítottam, hogy a regényben van még egy nagy csavar. Tulajdonképpen csak a vége felé jöttem rá arra, hogy ebben a könyvben – legalábbi nekem – Clare a főszereplő, egy átlagos lány, aki szó szerint az egész életét Henry, a nagy szerelme bűvöletében élte le, egy olyan szabályrendszer szerint, amire sosem volt ráhatása.

Összességében véve Az időutazó felesége egy nagyon izgalmas regény, tele jó ötletekkel, és ha ti is belevágnátok az olvasásba, azt javaslom, semmiképp ne adjátok fel az elején. Legyetek nyitottak, próbáljátok követni az eseményeket az idő végtelen kerekében, és remélem, hogy egy pontos számotokra is szuper olvasmánnyá válik a könyv, és talán hozzám hasonlóan ti is ejtetek majd néhány könnycseppet is.

Értékelés:

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt beszerezheted!

A könyv adatai:

Kiadó: Athenaeum
Kiadó székhelye: Budapest
Oldalszám: 564
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632933276
Fordította: Gálvölgyi Judit