Februári összegzés – 2024

Ahhoz képest, hogy a januárt milyen szörnyen hosszúnak éreztem, a február nagyon gyorsan elszaladt. Január utolsó napjaiban államvizsgáztam, ami egy stresszes időszak lezárása volt, így a februárt már vidáman, és jóval több szabadidővel kezdtem el, így ebben a hónapban sokat tudtam írni a blogra, és még többet olvastam. Összesen 12 kötetet sikerült befejeznem ebben a hónapban, ami 3792 oldalt jelent. Lássuk is, hogy melyek voltak ezek!

---

Liz Braswell: A vén idő mesél

Mi ​lett volna, ha Belle édesanyja az, aki megátkozta a Herceget?
Belle nem mindennapi lány: okos, találékony, és mindenekelőtt nyughatatlan. Arra vágyik, hogy végleg maga mögött hagyhassa a vidéki falvacskát, ahol felnőtt. Fel akarja fedezni a világot, holott az édesapja még attól is vonakodik, hogy a kis házikójukat elhagyja, mert azt reméli, hátha Belle anyja egyszer csak visszatér – az anya, akire Belle alig emlékszik. Belle történetesen egy félelmetes, dühös szörnyeteg foglya is. És jelenleg ez a legfőbb gondja.
Ám amikor Belle megérinti a Szörnyeteg elvarázsolt rózsáját, hirtelen érdekes képek villannak fel előtte – képek az édesanyjáról, akiről azt hitte, hogy soha többé nem fogja már látni. De, ami még furcsább, hogy az anyja nem más, mint maga a gyönyörű Varázslónő, aki valaha megátkozta a Szörnyeteget, a kastélyát és annak minden lakóját. A megdöbbent és összezavarodott Belle-nek és a Szörnyetegnek össze kell fognia, hogy megfejtsék a családjukat érintő sötét rejtélyt, amely huszonegy éve tart már.

A Sorsfordító történetek legújabb részét még januárban kezdtem el olvasni, de a nagy része februárra maradt. A regény A Szépség és a Szörnyeteg történetét meséli el egészen új módon, némiképp sötét hangvétellel. A könyvől már van bővebb értékelés, melyet itt olvashatsz el.

Steven Rowley: A meleg nagybácsi

„Miért ​félnek egymástól annyira az emberek?”
Patrick, röviden GUP (Gay Uncle Patrick – Meleg Nagybácsi Patrick). születésük óta odavan unokahúgáért és -öccséért, Maisie-ért és Grantért. Szereti velük tölteni az időt, amikor egy hétre meglátogatják Palm Springsben, vagy amikor elugrik hozzájuk az ünnepekre Connecticutba. Azt azonban már túlzásnak érzi, hogy ő vigyázzon rájuk, és szoros kötelék alakuljon ki köztük.
Amikor megtörténik a tragédia, és a gyerekek anyja meghal, az apjuknak pedig a saját egészségével kell foglalkoznia, Patrick hirtelen a gyerekek gondozójának szerepében találja magát.
Saját Guncle Szabályain kívül nincs sok kapaszkodója az életben, és fogalma sincs, hogyan boldoguljon a gyerekekkel. A szerelme halála és megrekedt színészi karrierje miatt amúgy is labilis a lelkiállapota, és Palm Springs-i életvitele a legkevésbé sem teszi őt alkalmassá erre a nagy feladatra.
Hamar ráeszmél, hogy a szülői gondoskodás nem egyenlő az ajándékokkal és a lazasággal. Rájön, hogy a lehengerlő szöveg mögött ő is csak egy esendő ember.
Humorral és érzelmekkel teli, megható történet a szeretetről, a türelemről és a család erejéről.

A február egyik legnagyobb meglepetése volt számomra A meleg nagybácsi (mely angolul a sokkal kifejezőbb Guncle – szójáték: gay + uncle – címet viseli). A regény egyszerre vicces és megható, illetve könnyed és szívszorító. Nagyon gyorsan haladtam vele, nagyon élveztem a főszereplő, Patrick és a gyerekek kalandjait, és bizony néhány könnycseppet is hullajtottam egy-egy fejezetnél. A hónap legjobb olvasmánya volt.

Camryn Garrett: Off The Record – Az elhallgatott igazság

A ​tizenhét éves Josie Wright az írásban teljesedik ki, amióta csak az eszét tudja. Ez a tevékenység tartja benne a lelket akkor is, amikor minden más kész őrültek háza körülötte. Szóval, amikor megnyer egy versenyt, amelynek fődíja, hogy megírhatja egy híresség portréját a Deep Focus magazin számára, egyszerre lesz izgatott és ijedt. De készen áll. Megbirkózik a feladattal.
Josie hamarosan egy többállomásos turnéra indul, amely során csillogó hírességekkel, frenetikus alkalmazottakkal, faarcú producerekkel és különc stylistokkal ismerkedik meg. Azon kapja magát, hogy érzelmeket táplál portréja tárgya, a káprázatos, fiatal színészpalánta, Marius Canet iránt. Josie világa olyan gyorsan kitágul, hogy nem tudja, épp repül-e vagy zuhan. De amikor egy fiatal színésznő beavatja őt egy szörnyű titokba, a válasz egyértelmű: nyakig belekerül ő is.
Egyre több nő beszámolója kapcsolódik össze. Josie le akarja leplezni a felelős férfit, de vonakodik felszólalni. Nem biztos benne, hogy ezt a történetet az ő tiszte lenne elmesélni. Mi van, ha cserbenhagyja a nőket, akik rábízták a történeteiket? Mi van, ha ez a dolog véget vet az írói karrierjének, mielőtt elkezdődne? Rengeteg oka van rá, hogy ne folytassa a küldetést. De ha Josie nem lép közbe, akkor mégis ki fog?

Camryn Garrett új könyve egy romantikus regény tele testpozivitással, és egy metoo történet ötvözete, és nagyon sok fontos és érdekes, talán kissé tabunak számító témáról beszél egy ifjúsági regény keretein belül maradva. Érdekes, hogy miközben nagyon nehéz témákról szól a könyv, összességében mégis pozitív a hangulata. Itt bővebben is írtam a kötetről.

Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Mafalda ​kilenc éves, nagy, vastag, sárga keretes szemüveget visel, és kívülről fújja Italo Calvino művét, A fára mászó báró kalandjait. Elszökik a tanárai elől, és felmászik az iskola bejáratánál álló cseresznyefára Ottimóval, hűséges, tarka macskájával együtt, aki mindenhová követi. Arról álmodozik, hogy egyszer majd felköltözik erre a fára, ám néhány hónap múlva nem fogja már látni, mert a szeme fénye napról napra kihunyóban van: lassacskán megvakul. Kíváncsi kislány, és megrémíti az a gondolat, hogy sötétben fog maradni, ezért naplót vezet, amelyben feljegyzi azokat a dolgokat, amelyeket már nem fog tudni többé csinálni, mint például megszámolni a csillagokat vagy épp focizni Filippóval, az iskola legrosszabb gyerekével, aki csak vele hajlandó szóba állni. A családja és a barátai segítségével Mafalda megérti, hogy másképpen is lehetséges látni. A virágok illatából megtanulja megmérni a távolságot, amely a cseresznyefától elválasztja, és új lista írásába fog: feljegyzi azokat a dolgokat, amelyek fontosak neki, és amelyeket továbbra is tud csinálni. Ez a kis Mafalda története, de egyúttal Paola Perettié is, a magával ragadó erővel bíró írónőé, aki meg akarta írni az első regényét, amikor megtudta, hogy súlyos szembetegsége van. Ez a könyv megtanít látni azt, ami még nincs, és harcolni az álmainkért.

Az Én és a cseresznyefa különösen megrendítő regény volt számomra, ugyanis szemüvegesként érzékenyen érintenek a vaksággal kapcsolatos írások. Bár hivatalosan ifjúsági regény, biztos vagyok benne, hogy minden korosztály számára értékes olvasmány lehet ez a rövid kötet.

Chihiro Maruyama: Labirintustorony rejtélye/Az ellopott útvesztőkő nyomában/Az égi várkastély titka

Ebben a hónapban megismerkedtem három nagyon különleges böngészővel, a Pierre, a labirintusnyomozó sorozattal. A kötetek mindegyike egy nagy kalandot tartogat, melynek során Pierre-rel és barátaival kell átjutnunk különböző, szemet gyönyörködtető labirintusokon, hogy a tolvajok és gonosztevők nyomába eredjünk. Az egyes oldalakon emellett rengeteg apró dolog van elrejtve, amelyeket meg kell találnunk a továbbhaladáshoz. És ha belelapoztok a könyvbe, akkor bizony azonnal látni fogjátok, hogy ezek a feldványok nem is olyan egyszerűek! Gyerekeknek és felnőtteknek is egészen biztosan feladja a leckét a három kötet, de mindezek mellett remek szórakozást is nyújt azoknak, akik szeretik böngészéssel tölteni az idejüket.

Paullina Simons: A nyári kert

Minden azzal kezdődött, hogy Tatjána beleszeretett Alexanderbe a háború dúlta Leningrádban. És az igazi kaland még csak most kezdődik…
Tatjána és Alexander átélték a huszadik század legborzasztóbb élményeit. Éveken át éltek egymástól elválasztva, de csodával határos módon újra egymásra találnak Amerikában, álmaik földjén. Született egy remek fiuk, Anthony. Bebizonyították egymásnak, hogy szerelmük erősebb a világ minden gonoszságánál… de az új életben idegenekké váltak egymás számára. A hidegháború gyanakvó, félelemtől terhes légkörében különös erők dolgoznak ellenük és fenyegetik a családjukat.
Képesek lesznek vajon új életet kezdeni és boldogságra lelni új hazájukban? Vagy a múlt árnyai még elsőszülött fiuk sorsára is rávetülnek?
A nyári kert egy több évtizeden és három földrészen átívelő, mesteri elbeszélés, páratlan és pusztító érzelmek története.
Éld át a fordulatait!

A Bronzlovas sorozat harmadik kötete ismét egy igazi monstrum volt a maga kb. 800 oldalával, így kb. 10 napon keresztül olvastam, gyakran meglehetősen nagy szenvedéssel, és őszintén szólva egyszer majdnem félbe is hagytam a könyvet. Bár az előző részeket nagyon szerettem, itt sokszor éreztem nagyon vontatottnak a történetet, és ami nagyobb baj, hogy rendkívül felbosszantott az, ahogy Tatjana és Alexander kapcsolata alakul. A könyv utolsó harmadában van egy nagyon izgalmas rész, ami szerintem az egész könyv fő szála kellett volna, hogy legyen, de eddigre már sajnos kiábrándultam a regényből.

Travis Baldree: Legendás latték

Miután belefáradt az évtizedes hadakozásba, Viv, az ork barbár egy utolsó nagy balhé után maga mögött hagyja a harcosok életét, és szögre akasztja hű fegyvereit. Egy elfeledett legenda, egy mesés varázstárgy és vérmes reményei Fövenypart városába szólítják, terve pedig nem kevesebb, mint megnyitni ott a környék első kávézóját.
Ám egyáltalán nem biztos, hogy képes lesz megvalósítani álmát, hogy a kardját kávéfőzőre cserélje, ugyanis nem csupán egy néhai barátból lett ellenség, hanem a város bűnöző alvilága is egyaránt kész keresztbe tenni az egykori harcosnőnek. Ahhoz, hogy végre valami maradandót építhessen nyugalomból és fincsi tejhabból, Vivnek új társakra, új megoldásokra, de legfőképpen új gondolkodásmódra lesz szüksége…
Travis Baldree a videójátékok világából érkezett, olyan játékok fűződnek a nevéhez, mint a Torchlight. Első regénye, a Legendás latték klasszikus sikertörténet: először magánkiadásban jelent meg, és olyan népszerű lett, hogy azonnal lecsapott rá egy nagy kiadó. A magyar kiadás tartalmazza a bónusz eredettörténetet is.

A nyári kert után hatalmas felüdülés volt a Legendás latték cozy világába, ahol patakokban folyik a fincsi latte, és halomszámra bukkannak fel a fahéjas csigák. Iszonyatosan jól esett végigkövetni, ahogy Viv létrehozza az álmát, és megnyitja a kávézóját, és a történet tele van nagyon kedves, szívet melengető pillanatokkal is – ez a könyv olyan, akár egy finom, meleg kávé. Hamarosan jön a bővebb értékelés is!

Holly Black: How ​the King of Elfhame Learned to Hate Stories – Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy éles nyelvű fiú.
Mielőtt kegyetlen herceggé, majd gonosz királlyá vált volna, kőszívű tündérgyermek volt. A kötet mélyebb bepillantást enged Elfhon titokzatos királyának drámai életébe. Izgalmas részletek a The Cruel Prince – A kegyetlen herceg előttről, kalandok, amelyek a The Queen of Nothing – A semmi királynője után játszódnak, és ismerős pillanatok A levegő népe-trilógiából – mind-mind Cardan szemszögéből.
A sorozat új kötetében visszatérhetünk a szívdobogtató romantikához, veszélyhez, humorhoz és drámához, melyek a világ minden táján elvarázsolták már az olvasókat. Minden fejezethez gyönyörű, megkapó, színes illusztrációk készültek, így tökéletes gyűjtői példány régi és új olvasóknak egyaránt.

Ezt a könyvet korábban már olvastam angolul, de a magyar kiadás sem okozott csalódást, hiszen az eredetihez hasonló, szép kiadást kapott A levegő népe kiegészítő kötete. Ezúttal is nagyon élveztem ezeket a különös kis történeteket, amelykből végre kicsit Cardan oldaláról ismerhetjük meg a történetet, és amelyek nagyon különleges hangulatúak, miközben sok mindenre magyarázatot is adnak. A sorozat rajongóinak szerintem kötelező olvasmány ez a kötet.

Colleen Hoover: Verity

Lowen Ashleigh, az anyagi csőd szélén álló, küszködő író élete állásajánlatát kapja, amikor Jeremy Crawford, a bestseller szerző Verity Crawford férje felkéri, hogy balesetben megsérült felesége helyett megírja az asszony sikersorozatának befejező részeit.
Lowen megérkezik a Crawford házba, hogy átnézze Verity többévnyi jegyzeteit és vázlatait, remélve, hogy elegendő anyagot talál a munka elkezdéséhez. Csakhogy az irodában nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. A kézirat minden oldala vérfagyasztó vallomást rejt, köztük annak az éjszakának a történetét, ami örökre megváltoztatta a család életét.
Lowen először úgy dönt, hogy nem mutatja meg Jeremynek a kéziratot, mert annak tartalma még több fájdalmat okozna a gyászoló apának. De ahogy a férfi iránti érzelmei egyre erősebbé válnak, rájön, hogy talán mégis fel kéne fedni Verity mocskos titkait.
Egy egyedülálló romantikus thriller a New York Times bestseller szerző Colleen Hoover tollából.

Nem igazán szoktam thrillereket olvasni, de egyáltalán nem bántam meg, hogy Colleen Hoover regényével kivételt tettem, ugyanis egy nagyon izgalmas, hátborzongató, és hihetetlenül csattanós történetet ismerhettem meg, amely körül nem véletlen a hype. Még azt sem bántam, hogy rosszat álmodtam tőle.

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Amikor ​először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb.
Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen.

Régi adósságom volt Az időutazó feleségének az elolvasása, és bár nem minden része nyerte el a tetszésemet maradéktalanul, azért nagyon örülök, hogy elolvastam, mert ez a különös könyv rengeteg fantasztikus ötletet tartalmaz, miközben brilliáns a felépítése, hiszen a szerző fokozatosan rakja nekünk össze a jelen és a múlt darabkáit. Az időutazós-romantikus könyvek rajongóinak mindenképpen ajánlom!

Januárban elolvasott könyvek száma: 12
Elolvasott oldalak száma: 3792